
Minthogy kinőttük a monoszlói hangulatos szálláshelyet, ezúttal is a balatonfüredi Siloám Református Missziós Otthon biztosított helyet az elcsendesedni vágyó gyülekezeti tagoknak.
A gyönyörű villában kényelmes szálláshelyre találtunk. A napi étkezéseink során érezhettük, hogy a konyhai dolgozók számára mennyire fontos, hogy az étellel elégedettek legyünk.
Az üdülő konferencia terméből a teraszra kilépve csodálatos, napsütéses balatoni panoráma tárult elénk. Már önmagában ez is hálára indító élmény volt! A ragyogó szombat délutánt pedig igazán szép programokkal tölthettük el: városnézés kisvonattal, a Jókai és Vaszary villa megtekintése, séta a vízparton, kávézás cukrászdában, stb.
A vasárnap délelőtti istentisztelet bensőséges úrvacsorával zárult. Hálával és dicsőítéssel köszöntük meg az Úrnak, hogy testvéri közösségben, Krisztus jelenlétében tölthettük el ezt a hétvégét.
tovább
avagy mi így készültünk Karácsonyra

Az élet napjai szokott medrükben haladnak. Ugyanúgy kelünk reggel, a megszokás rutinossá tesz minket. Már rutinból ülök le a tv elé, rutinból kapcsolom a mesét a gyerekeknek, ha pár percnyi szusszanásra vágyom. És talán néha már az esti mesét is rutinból mondom... a mindennapok hangos zaja tölti be életünket.
De az ünnep más! Karácsonyt csak egyszer ünneplünk egy évben, a díszek egyszer kerülnek elő a dobozból, mézeskalácsot is csak ilyenkor sütök, így a karácsonyi izgalom kedves vendég nálunk.
tovább
Arra kértük egyházkerületünk espereseit, hogy írják meg honlapunk részére a legemlékezetesebb karácsonyukat. Szeretnénk, ha ezeken a történeteken keresztül is közelebb kerülhetnénk a karácsonyi örömhírhez: Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Elsőként Imre Bálint, a Mezőföldi Református Egyházmegye esperesének írását olvashatják.
tovább
„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát....Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége...."
Ézsaiás 9,1-6.

A Mezőföldi Református Egyházmegye lelkipásztorainak, gondnokainak, presbitereinek, gyülekezeteinkben élő testvéreinknek és minden olvasónak Krisztus szeretetében teljes Karácsonyi ünnepet, és Urunk áldásában gazdag Új Esztendőt kívánunk.

Az egyházmegye elnöksége:
Imre Bálint Kovács János
esperes egyházmegyei gondnok
Nemes Gyula Kótai János
lelkészi főjegyző világi főjegyző
tovább

„Ha atyádfia elszegényedik, és tönkremegy melletted, segítsd őt."
(3Mózes 25,35)
A ciszterci Szent István Gimnázium és a Tálentum Református Általános Iskola javára rendezett ADVENTI JÓTÉKONYSÁGI EST immár hagyománynak számít a városunkban, hiszen ebben az évben 5. alkalommal került megrendezésre. Azonban az országunkat ért tragédiára tekintettel, idén a Ciszterci Szent István Gimnázium és a Tálentum Református Általános Iskola példaértékűen felajánlotta az est teljes bevételét a VÖRÖSISZAP ÁLDOZATAINAK MEGSEGÍTÉSÉRE.
tovább
Avagy mi jöhet még ránk?
"Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét. ... Jézus pedig szólni kezdett hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára."
(Lukács 4: 18-19. 21b)
Az Advent eredete
Az egyházi naptár szerint Advent első vasárnapjával új egyházi év veszi kezdetét. Áldott és reményteljes új gyülekezeti évet kívánunk mindenkinek! A Szentírás szerint a teremtett világ is várakozik a megújulásra, és a megváltásra: „Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig." (Róma 8:22) Ilyenkor Adventben nekünk is eszünkbe jut ez a szó: várakozás. Leginkább abban az értelemben, hogy várjuk az ünnepeket, gyermekeink pedig az ajándékokat. Pedig az advent szó nem is várakozást jelent, hanem eljövetelt, megérkezést. Persze manapság a várakozás helyett lehet, hogy a szorongás szó jut az eszünkbe az év ezen időszakában. Lesz-e miből ünnepelni? Zsebbenyúlós történet. Lesz-e egy kis megnyugvás, megpihenés, elégedett, meleg mosoly? Mi fog még jönni ránk? Ugyan mi jöhet még?
tovább
avagy Az égigérő templomtorony meséi
Közeleg Karácsony, csúnyán mondva a nyakunkon ül... mert bizony sokszor teher, nyomasztó gond számomra, hogy szeretteimet mivel lepjem meg Ajándékozó ünnepünkön. Látom a körülöttem élő embersokaság zsibbasztó nyomorúságát: keresi-kutatja a semmit nem érő lomjaival kínálkozó szupermarketek polcait. Ezreket ragadnak ki a pénztárcáinkból azok a játékok, lim-lomok, melyek aztán hamar szétesve, darabjaira hullva a kukában landolnak. Tudom... mi is járunk ebben a cipőben.
De van egy ajándék, ami naponta okozhat meglepetést gyermekeinknek. Ez pedig a könyv. Akár nagybetűvel, mint Biblia, vagy Gyermekbiblia, akár mint az esti mesék szerves részesei a mesekönyvek.
Másodikos gyermekem olvasókönyvében volt egy kérdés: Kik szoktak neked mesét mondani? És utána a lehetséges válaszok: Apa, Anya, mindkettő, nagy testvér, stb. A Tanító néni döbbenten újságolta, hogy szinte alig volt gyermek, akinek esténként az édesanyja vagy az édesapja mesét mond, olyan pedig csak a mi gyerekünk, akinek mind a kettő oda szokott ülni az ágyához, hogy a nap utolsó mindent feloldozó, kibeszélő, lecsendesítő szakaszát együtt töltse az izgalmakkal, terhekkel, örömmel-bánattal teli gyermekével.
tovább
Más kultúra, más szokások... Más ember, más felfogás az életről... Akkor mi az állandó?
Advent idejét járjuk. A koszorút különböző felfogású emberek állták körül öt percre. Ők is elcsendesedtek, akik még nem hallották a legnagyszerűbb hírt. Hirtelen valami érdekes hangulat fogott el. A gyertyát csendesen szemlélve mindannyian ott álltunk elgondolkozva. Vajon mi járhat a fejükben?- kérdeztem magamtól. Mit jelent számukra advent? Bizonyára a válaszok különbözőek lennének. Egyvalamiben azonban mind megegyezünk: az advent a várakozás ideje. Bizony, várakozunk. De mire? Ajándékok halmazára, a finom ünnepi ebédre vagy csak magára a karácsonyi hangulatra? Vágyunk a boldogságra, amit az ünnepek alatt a családdal átélhetünk? Más ember, más felfogás az életről. És vajon Isten mit vár? Ebben a varázslatos öt percben a koszorút körülálló emberek szívükben megéreztek valamit. "Az elhangzó versben valakit emlegettek, úgy hívták, Megváltó.". Isten üzenete meleg áramlatként suhant el közöttünk. Igen, hozzád szólt. Az elbűvölő vers és ének után a teremben felkapcsolták a villanyokat. Egy pillanatra minden szempár egy másikra meredt. Te is hallottad Isten halk szavát az adventi gyertya fényében tündökölve? Vedd észre, hogy rohanó világunk hétköznapjai közepette valaki azt üzeni békésen: "mert Ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.". Értem adta oda? De hát mit tettem én, amiért ennyire szeret?


Sok áldást kaptunk Székesfehérváron, ahol a Székesfehérvári Református Gyülekezet fogadta be a tanulni vágyó csapatot. Itt 10 hallgató végezte el a képzést. Így látták ők a tanfolyamot:
„Sok ötletet kaptunk tanárainktól, amikkel hittanóráimat színesebbé, változatosabbá tehetem. Hitem megerősödött..." (TSzZ)
„Sok áldást kaptam. Nagyon szerettem azokat a szombatokat. Egész nap Istennel lehettünk, ez már önmagában csodálatos volt. Nagyon sok mindent megtudtam a gyerekekről, ahogy Jézus látja őket. Több mindenben megerősítést kaptam. Volt olyan dolog, amit jobban megértettem." (SzNM)
„Megváltozott a gyermekekkel való foglalkozáshoz való hozzáállásom. Megértettem, hogy milyen fontos szolgálat ez, és hogy a cél itt sem kevesebb, mint, hogy a gyerekek megtérjenek. Az alkalmakon a tanításokon keresztül engem is mindig megszólított és formált Isten. Jó közösségben lehettem, új testvérekkel ismerkedhettem meg..." (VME)
A Máté 18-cal kapcsolatban: "Ez alapvetően megváltoztatta a gyerekek tanításához való hozzáállásomat!" (VME)
„A tanfolyamon elsajátított ismeretek jóval többet érnek, mint a tanfolyam díja." (LMK)
tovább
December 4-én, szombaton ünnepeltük a fehérvári kékkereszt csoport hivatalos megalakulásának 15. évfordulóját. Legalább 25 éve is van már annak, hogy a csoport működik, de 15 éve alakult meg hivatalosan.
A gyülekezeti teremben tartottuk a találkozót. Nagy izgalommal készült a csoport a napra. Hála Istennek, az időjárás is megengedte, hogy a meghívott vendégek megérkezzenek. Balog Kata a misszió központjából jött közénk, mint előadó.
Csoporttagok tettek eleget meghívásunknak Magyaróvárról, Veszprémből, Tatabányáról, Soponyáról, Iszkaszentgyörgyről, Sárbogárdról. 80 felett volt a résztvevők száma a helyi csoport tagjaival együtt.
tovább