
Május 15-én reggel 6 óra előtt néhány perccel riasztotta egy református diákunk családja a tűzoltókat, hogy kigyulladt a Tinódi Lantos Sebestyén Református Iskola. A tüzet az irattárban keletkezett elektromos zárlat okozta. A „véletlenül” erre járó szülők riasztása a legjobbkor érkezett.

„Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben,
ott vagyok közöttük.”
(Mt 18,20)

MERIT alkalomra gyűltünk össze, a mezőföldi református ifjúság és felnőtt kísérőik (mint jómagam is), ezúttal Magyaralmáson. Az alkalom központi témája a néma pestis, azaz a fiatalok elszigetelődése, elmagányosodása volt.
A kezdő éneklés, ráhangolódás után egy rövid vetítés volt, három kisfilm, melyek vicces módon, de elgondolkodtatóan ecsetelték a tényt, hogy jobb közösségben lenni, mintsem egyedül.
Ezután csoportokra osztva beszélgettek a fiatalok egymással arról, hogy valós-e az elmagányosodás, vagy csak mi, szülők látunk rémeket. A beszélgetések során fiataljaink arra a következtetésre jutottak, hogy egy igazi problémával állunk szemben: egyre kevesebb a fizikai kapcsolat, laza, felszínes kapcsolatok jönnek létre a neten, a Facebook virtuális világában like-okat nyomogatva bájolognak egymásnak, de a valós életben elmennek szótlanul egymás mellett. Megbeszélték azt, hogy mik a jelei a magányosságban szenvedő társaknak, hogyan lehet észlelni, felismerni azt, hogy valaki kirekesztett, magába forduló, és hogyan segíthetnek azoknak, akiknek nincsenek barátaik. A beszélgetés után közösen készítettük a kaját: a lányok a salátákat, a fiúk pedig a húst grillezték. Evés után levezetésként még egy jót fociztak, fiúk, lányok közösen.
tovább

Május utolsó hétvégéjén (május 29-31.) tartják a XII. Református Zenei Fesztivált, ahol számos közösségi, kulutrális és zenei program várja Budapest kilencedik kerületében az érdeklődőket.
Pénteken diák-tanár felvonulás iskolai zászlókkal, majd nyitó istentisztelet a Bakáts téren két püspökkel, zsoltáros fáklyás menet, majd késő esti zenés áhítat, s végül éjszakai csángó táncház lesznek a főbb programok.
tovább
Országos Református Nőszövetségi Találkozó
Lorántffy emléknapok
Sárospatak, 2015. július 10-12. (péntek-vasárnap)
„Szolgáljatok az Úrnak örömmel!” (Zsolt. 100,2)
A konferencia fővédnöke:
Vargáné Sántha Szilvia
nemzetgazdasági miniszter úr felesége
tovább
Kedvezményes vásárlási lehetőséggel
várunk minden kedves érdeklődőt
a Kálvin Kiadó és a Magyar Bibliatársulat standján
2015. május 11–16-ig
a Ferenciek terén.
Bibliák, énekeskönyvek, imakönyvek,
gyermek- és ifjúsági kiadványok, szépirodalom, hitéleti kiadványok, teológia
továbbá akciós kiadványok széles választéka.
Látogatosson ki hozzánk Ön is!
Előrendeléseket 2015. május 8-án délig fogadunk,
melyeket a helyszínre szállítunk.
A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója
1113 Budapest, Bocskai út 35. Tel.: 386-8267, 30-276-7343
Weboldal: www.kalvinkiado.hu E-mail: kalvin.kiado@kalvinkiado.hu
tovább
A Lepramisszió, mint a Nemzetközi Lepramisszió (The Leprosy Mission International) magyarországi tagszervezete, kéréssel és felhívással fordul a magyar lakossághoz a Katmandu fölötti Anandaban lepramissziós kórház érdekében.
A Katmandu fölötti Anandaban lepramissziós kórház évtizedek óta végzi hatalmas területre kiterjedően a leprabetegek gyógyítását, rehabilitálását, gyermekeik oktatását, csaldtagjaik megélhetésének segítését. Ezen kívül leprológiai kutatóközpont is működik benne, továbbá referenciakórházként szerepel a nepáli egészségügy számára.
A közelmúltban pusztító szörnyű földrengés következtében az Anandaban kórház két fekvőbeteg-szárnya teljesen összedőlt, egy másik pavilonja súlyosan megrongálódott. Kár érte a nővérszállást és a sebészeti műtőt is. Emberéletben nem esett kár, mert a betegeket és a személyzetet időben ki tudták menekíteni. Jelenleg átmeneti sátrakban folyik elhelyezésük és gondozásuk. A helyzet megoldása nem várhat sokáig.
A Nemzetközi Lepramisszió vezetősége tagszervezetein keresztül tisztelettel kéri a tagországok - így Magyarország - lakosságát is, hogy jólelkű adományokkal segítsék az újjáépítés és helyreállítás nagy munkáját az Anandaban lepramissziós kórház további működésének érdekében! A Nepáli Lepramisszió vezetője külön kéréssel fordult a tagországokhoz ugyanezzel. Minden adomány segít, és azt hálásan fogadjuk!
A Lepramisszió számlaszáma: 11702036-20705549.
Minden esetben kérjük, tüntessék fel: „Anandaban".
Lepramisszió Magyarország
tovább
Szereti a földet, a hazát, a nevetést. Ismeri a titkát, hogyan lesz szép dús a termés, tudja, hogyan kell az állatokkal bánni. A munkának sosem a könnyebbik végét fogta. Nyolcvanhárom éves, de a keze még most is erős. Bölcsföldi László református lelkipásztorral beszélgettünk.
Meg se vágja, csak adja!
Bölcsföldi László huszonkét évig szolgált Seregélyesen, majd ugyanennyi időt töltött a velencei református gyülekezetben. 1932-ben született egy cecei parasztcsaládban. Tízéves volt, amikor a helyi pap rábeszélte szüleit, hogy engedjék tanulni a jó eszű gyereket. Három testvére közül „kiváltságosként" ő tanulhatott tovább.

tovább
2015-ben is május 20. a személyi jövedelemadó bevallásának határideje, amely során amellett, hogy számot adunk tavalyi bevételeinkről, rendelkezhetünk arról is, hogy adónk egy plusz egy százalékával a református egyház társadalmi szolgálatát támogassuk.
Az egyszázalékos felajánlások és azok állami kiegészítése az egyházak szabadon felhasználható anyagi forrásainak jelentős részét képezik. A felajánlás nem növeli az adózók anyagi terheit, ellenben beleszólást enged abba, hová kerüljön adójuk egy része. A nullás adózók egyszázalékos felajánlása is fontos, mert a felajánlott egy százalék állami kiegészítésének összege függ a felajánlók számától is.
A Magyarországi Református Egyház technikai száma változatlanul: 0066. A rendelkező nyilatkozat letölthető honlapunkról.
Ugyancsak várják a támogatást a másik százalék formájában a református kötődésű gyülekezeti, intézményi vagy éppen egy-egy célra létrejött alapítványok. Ezek adószámáról a támogatni kívánt szervezetnél tájékozódhatnak.

További részletek: http://reformatus.hu/mutat/10809/
tovább
Ragaszkodunk javainkhoz. Földi életünk során sokszor találkozunk azon érzéssel, hogy nehezen engedjük el tárgyainkat, vagy ragaszkodunk élőhelyünkhöz. Különösen igaz az utóbbi ránk, magyarokra, ill. a Kárpát-medencében élőkre. Mi szeretjük saját házunkban, nem albérletben leélni rövid földi életünket. Aztán ennek rabjai is leszünk. Fát ültetünk, öntözzük, metsszük, permetezzük. Füvet vetünk, locsoljuk, nyírjuk. Magot vetünk, gondozzuk, aztán betakarítjuk a termést, gondolván, ha jól dolgoztunk, akkor van is mit aratni. Akinek nem adatik meg a kert, az a lakását szeretgeti, teszi szebbé, praktikusabbá, élhetőbbé. Egy biztos, hogy a nagy ragaszkodás rabbá tesz bennünket és elveszi a figyelmünket egymástól, a testvértől, a gyülekezettől és még akár Istentől is. Még az is lehet, hogy az életterünk csinosítgatása elveszi az időt egy Istennel való találkozás lehetőségétől egy vasárnapi napon. Sőt, még akár a csendességünkből is kizárjuk az Urat.
tovább