

85 éves jubileum
Vajna Lajos
Személyes emlékeim. A református iskola emeleti részében lakások voltak, ennek az iskolától külön bejárata, a „civil bejáró” volt. Minden vasárnap ezen az ajtón egy házaspár jött ki a templomba. A házaspárral mindig jött egy leányka is, látszott, hogy összetartoznak. A házaspárt nagy tisztelet övezte, én ezt tudtam leszűrni. „A Főtanfelügyelő Úrék” – suttogták, mikor megjelentek. Istentisztelet után néhány emberrel néhány szót váltottak és visszavonultak az iskolába. Míg Nagyanyám mozgásképes volt és felvittük a templomba, Vele is gyakran beszélgettek főtanfelügyelő úrék. Időnként fiúk is kapcsolódtak a családhoz, róluk is suttogtak a jó veszprémi hívek. Templomkerti bandázásaink során néha összefutottam Laci bácsival, egyáltalán nem tűnt olyan harapós, morc embernek. Még velünk, abszolút apró vakarcsokkal is tudott és akart néhány szót váltani. Én magam nagyon boldog voltam, ha „Vajna Úr, Laci Bácsi” néha megszólított. Érezhető volt, hogy a kis emberkéket igyekezett magához felemelni. A családi beszélgetéseken hallottam, hogy a „nagy vereködés”-ben katonatisztként szolgált székely tanárember felett, hogy megállt a világ vihara, az Veszprémben tette le és itt is maradt. Tanfelügyelő lett, a megye pedagógusai szeretettel emlegették. Az Ő családja volt az a kis csapat, akik az Istentiszteleteken rendre megjelentek. A családból a leánykával baráti kapcsolatba kerültem, nagyon büszke voltam, hogy ez a komoly leány szóba áll velem. Megtudtam Tőle, hogy egyik fivére lelkész, de van katonatiszt, tanár, jogász is a familiában..
Püspöki káplánnak Veszprémbe került egy ifjú Titán. Ti tán nem tudjátok, hogy Szabó Gáborról a segesdi pap fiáról, a későbbi kecskeméti esperesről van szó. Sűrűn előfordult a káplán úr Nagyanyámnál, azaz nálunk. Nagyon megszerettük, fia helyett fiának tekintette Nagyanyám, így amikor én elkerültem Fehérvárra, Őt pedig a csőszi gyülekezet választotta papjának, tovább tartottuk a kapcsolatot. Gábor vitt át a szomszéd faluba, bemutatni a kollégának, mert „igen jó társaság van itt a Mezőföld ezen csücskében”. A soponyai lelkészt mutatta be Gábor, ekkor ismertem meg személyesen a már korábban egyszer-kétszer látott fiatalembert, Vajna Lajos nagytiszteletű urat. Mondhatni, azonnal testvérek lettünk, mely kapcsolat a későbbiek folyamán csak mélyült. Valóban, ha bármi lelki problémám volt, Gáborhoz és Lajoshoz mindig nyugodtan mehettem, megkaptam azt a támogatást, bíztatást, erősítést, amit az otthon – átmeneti hiánya miatt – nem tudott biztosítani. Később „benősültem” a „jó társaságba”, a kálozi lelkész leánya révén bekerülhettem a Györke Gyula-Incze István-Szabó Gábor-Vajna Lajos-Szabó Dezső lelkészek alkotta társaságba. Ennek az igazán összetartó csoportnak egyik lelkes motorja volt a most ünnepelni szándékolt Vajna Lajos Nagytiszteletű Úr.
tovább
A Tatai Református Egyházmegye 1920. május 26-án Tatán tartott közgyűlésén László János lábatlani lelkész, akkor helyettes esperes mondta el a következő imádságot, melyben a trianoni békediktátum aláírása előtt néhány nappal a magyar nemzetért könyörgött.
Mindenható Isten! Kegyelmes szent Atyánk!
Hozzád zeng énekünk. Hozzád száll fel imánk!
Szent neved dicsérjük, - jóvoltodat áldjuk,
Dicső munkáidat: bámulva csodáljuk.
Te jó Atyánk voltál gyermekségünk óta,
Vezettél utadon jobb kezünknél fogva,
Megvédtél, őriztél, minden bajtól, vésztől,
Nagy megkísértéstől, gonosz ellenségtől.
Te adtál minekünk békét boldogságot,
Örömöt, szerencsét, sok vidám órákat...
Lecsapott ránk néha sujtoló kezed is...
Ha a jót elvettük elszenvedtük ezt is.
tovább

Nekem tetszett a legutóbbi alkalom, mert sok dolgot, játékot lehetett csinálni vagy részt venni benne. Ott volt az Ászáf zenekar, akikkel együtt énekeltünk dicsőítő dalokat. Sok ismerős ének és játék volt, amiket a gyülekezetünk egyik ifise vezetett. A Csőszi Teaház délután 3-tól este 6-ig tartott kb. Gyorsan repült közben az idő. De beszéljünk most arról, hogy miről szólt ez az egész alkalom. Az előadás témája a férfi és női agy volt. A férfiaknak vannak többféle dobozaik. Ha kinyitják a semmi dobozt, mert nekik olyan is van, akkor olyanok, mint az agyhalottak. Ezt a nők nagyon nem tudják megérteni, mert nálunk minden-mindennel összefügg. A női és férfi agy ezért nagyon különböző, Isten mégis szövetségre alkotott meg minket. Nem könnyű ezt megvalósítani, de vele lehetséges.
tovább

A hívő élet fontos része a rendszeres elmélyülés, Istenre hangolódás, amelynek – legalábbis a keresztények esetében – legfontosabb eszköze a Biblia. Emellett számos hitmélyítő könyvet találunk a kiadók kínálatában, olyat is nem egyet, amely rövid napi olvasmányt kínál a hitben járóknak. A rövid igemagyarázatokat, imádságokat tartalmazó könyvecskék célja, hogy segítsenek az elmélyülésben, kiemeljenek a hétköznapok zajából, csenddel, belső nyugalommal ajándékozzanak meg.
tovább
Kedves Szolgatársaim!
Szeretettel hívlak Benneteket áprilisi lelkészértekezletünkre,
melyet 2015. június 2-án / kedden / 9.00 órai kezdettel tartunk Székesfehérváron.
Programunk:
o Áhítat: Jakab Sándor
o Előadás: A Magyarországi Református Egyház kapcsolata a Valdens Egyházzal a XX. században – Boza Kristóf
o Esperesi tájékoztató
Életetekre és szolgálatotokra Isten áldását kívánva, testvéri köszöntéssel:
Brunner Vilmos
tanulmányi ea.
tovább
A Honvédelem Napján Székesfehérvár, a nagy történelmi és katonai hagyományokkal rendelkező város, ünnepi gálaesten köszönti katonáit. A Vörösmarty Színházban rendezett esemény keretében díjátadásokra került sor.

A Fejér megyei születésű protestáns tábori püspök szerény emberi magatartásával, munkájával, annak eredményességével, segítőkészségével példaként állhat minden katona és minden polgár előtt.
Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlése évről-évre díjak és kitüntető címek adományozásával is elismeri a Székesfehérváron élő, illetve a városért a saját szakterületén kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyek munkásságát. A honvédelem ügyéért dolgozók áldozatos tevékenységéért Sipos Gyula-díjjal mond köszönetet a város, amelyet idén a közgyűlés Jákob János dandártábornoknak, protestáns tábori püspöknek ítélt oda. Az elismerést dr. Cser-Palkovics András polgármester adta át a gálaest keretében.
tovább

"Minden nap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel."
ApCsel. 2,46-47

(A képen a mohai református templom látható.)
A Mezőföldi Református Egyházmegye lelkipásztorainak, gondnokainak, presbitereinek, gyülekezeteinkben élő testvéreinknek és minden olvasónak a Szentlélek Isten megújító kegyelmében gazdag Pünkösdi ünnepet kívánunk!
Az egyházmegye elnöksége:
Imre Bálint Kovács János
esperes egyházmegyei gondnok
Nemes Gyula Kótai János
lelkészi főjegyző világi főjegyző
tovább
Mt. 21, 10-11. „Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: „Ki ez?” A sokaság ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.”
Ima: Drága Úr Jézus! A pálmaág emlékeztet minket az örömre és a dicsőítésre, a kereszt pedig arra, hogy nagy ára volt annak, hogy követőid lehetünk. Add, hogy azok lehessünk, akik kiállnak bátran az igazságért, és világítani tudnak a sötétségben. Ámen.
Újból ünnepeltünk: a virágvasárnapi tömeg nagy örömét szerettük volna megmutatni a kilátogató kb. 100 főnek 2015. március 28-án. Az Úr közelít! Mindenkihez, aki kéri. Erre a jó hírre szerettük volna felhívni a figyelmet. De meg is tapasztaltuk ám! Bár Jézus nekünk nem ismeretlen, mint az akkori embereknek, sőt nagy kiváltságunk, hogy már neki szolgálhatunk, mint a mi személyes Megváltónknak. Mégis milyen jó volt átélni közelségét a készülődésben is! Bár volt fáradtság és éles szóváltás is, mennyire felemelő volt látni, az Ő közelében minden elsimul. Meg tudunk egymásnak bocsátani, sőt bocsánatot is tudunk kérni. Nem lettünk jobbak, csak jobb testvérek lettünk!
tovább