Az istentisztelet kezdetén egymás után következtek a sokak által ismert ifjúsági énekek a Hét Határ zenekar előadásában. Majd az igehirdetést hallhatta a gyülekezet Horváth Marianntól, a zenekar egyik tagjától a Fil 2: 14-16 alapján. Az igehirdetővel közösen elgondolkodhattunk arról, hogy vajon „perbe foghatnának-e bennünket" azért, mert keresztyének vagyunk, azaz látszik-e az életünkön, hogy Krisztushoz tartozunk. Két fő gondolatot emel ki Horváth Mariann, amely megkülönböztet minket, keresztyéneket másoktól. Az egyik az, hogy kevesebben vagyunk: keresztyénnek lenni nem magától értetődő dolog.

A másik pedig az, hogy szent hivatásunk van: ragyogni, „mint csillagok a világban", ahogy az igében olvashatjuk. A különbözőség nem elhatárolódást jelent, hanem azt, hogy ott, ahol vagyunk, keresztyénként legyünk jelen. Ezt a ragyogást úgy tudjuk megvalósítani, ha „az élet igéjére", vagyis az evangéliumra figyelünk, és bizonyosságunk, hogy Jézus Krisztus a fényforrásunk. Így válunk „a föld sójává", „Isten hibátlan gyermekeivé".

Az istentisztelet további részében újra ifjúsági énekek csendültek fel, közben pedig egy-egy bibliai igeszakaszt olvastak fel a zenekar tagjai.

Igazán felemelő és áldott nyitánya volt ez a REND ifjúsági programjainak!

Kíváncsian várjuk a folytatást.

Ujváriné Császár Boglárka

Aki kimondja... Republic koncert a REND-en

A REND nyitónapjának várva várt nagy koncertjét a Republic együttes adta, este 9 órától. Az új album dalai mellett felcsendültek a legismertebb slágerek (pl. Szeretni valakit valamiért, Neked könnyű lehet, Ha itt lennél velem, Engedj közelebb, 67-es út), amelyeket a közönség együtt énekelt a zenekarral.

Gyors és lassú, vidám és szomorú hangvételű számokat egyaránt találhattunk a Republic repertoárjában. A kb. egy órásra tervezett műsor másfél órásra sikeredett a jó hangulatnak köszönhetően.

Az alábbiakban Dusicza Ferenc interjúját olvashatják Cipővel, a Republic vezetőjével.

Republic - az egyik legismertebb zenekari név az utóbbi húsz évben. Vezetője és szólóénekese: Cipő a zenekarvezető, csendes és rockszínpadok nagyító távlata nélkül kifejezetten törékeny alkatú fiatalember, egy csendes pesti lakásban fogad bennünket, lépéseit egy fekete cica kíséri. A szoba félig sötét, a lapostévén régi magyar film pereg, amolyan délutáni program. Ez nem a zenész otthona, csak amolyan koncert előtti pihenőhely, mert ma este, mint majdnem mindig, koncert lesz. Operatőrünk megtalálja a legjobb beállítást, a mikrofon is kész, indulhat az interjú.

Cipő: Én mondom, már vagy 20 éve, hogy ösztönös nálunk a zenekarban minden. Soha nem volt előre kitalálva semmi. Sokszor kérdezték a népzenei motívumokat, ezek is úgy jöttek maguktól. Igaz, én zenei általános iskolába jártam és mi akkoriban megtanultunk naponta két három népdalt, de igazából nem is én, hanem Zoli kezdte el a népdalfeldolgozásokat a zenekarban.

Nagyon szép gyermekkorom volt. Kisvárdán laktunk, de Ungváron születtem Kárpátalján, később jöttünk át Magyarországra, apukám itteni, anyukám ottani. Így én igazából szovjet állampolgár voltam nagyon sokáig, személyit se kaptam csak később, mint a többiek.

Nem tartom magam olyan nagy énekesnek, természetesen olyan dalokat írok, amiket el tudok énekelni, de alapvetően zongorista vagyok, ezt tanultam.

Az előadásban a hitelesség számít, másoknál is. Nem kell mindenkinek operaénekesi hanggal rendelkezni ahhoz, hogy jó legyen. Például ott van Kern András, akinek nincsen operaénekesi hangja, mégis jó, mert hitelesen tud énekelni. Nagyon sok dalt írtam, dalszerző vagyok, dalt is, szöveget is, mindenféle variációban, a többiek is írnak, inkább az elején volt, hogy csak én írtam a dalokat. Nem készültem szólóénekesnek sem. Arra készültem, hogy zongorista leszek egy zenekarban.

Kérdező: Mit gondolsz korunk kultúrájáról?

Cipő: A populáris kultúrát eleinte nem vették komolyan, nem is tudom minek, de valami olyannak tartották, ami nem kívánatos. Aztán kiderült, hogy ezt lehet értékekkel ötvözni, erre nagyon sok példa van az előző nemzedékből.

Természetesen tudjuk, hogy olyan dolgokat kell csinálnunk, amikre büszkék a barátaink és a közönségünk. A felénk áradó szeretetet úgy tudom honorálni, hogy nagyon sok barátom van és azokkal tartom is a kapcsolatot. Van egy bizonyos kör, akiket soha sem számoltam meg, nem rajongók ők, inkább húsz év alatt megszerzett barátok. Nagyon sok mindent tudok az életükről, ők is az enyémről.

Kérdező: A Republic koncertek sajátos hangulata miből származik? 

Cipő: Koncertjeink felépítéséről már sokszor elmondtam, hogy ez egy szertartás, mert mindig van eleje, mindig ugyanaz a közepe és a vége is felépített. És ha ez húsz évig így volt, akkor ezen már nem fogunk változtatni. Tényleg szertartásszerűen működnek bizonyos dolgok. 

Kérdező: Te ki vagy ebben a rítusban?

Cipő: Az, aki te vagy a templomban. Én azt mondom, hogy a szertartásban nem lehet prózába átmenni - ezt te is tudod - nem lehet átmenni magánbeszélgetésbe, esetleg a végén.

Kérdező:Hirdetések, felhívások?

Cipő: Igen és hülyéskedés meg ilyenek. De közben nem szoktam kilépni, mert egyik dal jön a másik után, mint a templomban. Arra a kérdésre nem tudok válaszolni, hogy ki vagyok? Éneklem a dalokat és közben gondolok valamire. Az életemre, a régi időkre. Te gondolsz valamire, hogy én ki lehetek?  

Koncert közben figyelem az embereket.  Mindig kell, hogy legyen kapcsolat, mindegy, hogy férfi vagy nő, a kora sem számít, kell egy kontaktus és akkor én figyelem, ahogy reagál és igazából annak örülök, ha minél idősebb az az ember. Ha egy idős nénit vagy bácsit le tudok kötni másfél, két órán keresztül, akkor az jó. Figyelem, hogy még mindig ott van-e?

Kérdező: Te kimondod azt, amit én vagy más nem tud?

Cipő: Sokan mondják, hogy ilyen jó vagy, meg olyan, de én meg azt mondom, hogy én nem tehetek róla, mert semmit nem tettem azért, hogy én mit tudok. Én ezt nem tanultam, ez dicsőség, tudom és kész! Semmit nem tettem ezért amit tudok, ezt kapja az ember. (Fölfelé mutat. Szerk.) Engem nagyon érdekel Jézus személyisége, aki ismeri a Republic számokat tudja, nagyon sok idézetet is lehet találni a Republic dalokban. ...

Abszolút nem érzem érdemnek azt, amit csinálok, fogalmam sincs miért teszem, de csinálom. Nem vagyok büszke rá, jól érzem magam, de nem a saját érdememnek tartom, amit tudok, mert nem tehetek róla. Én is csodálkozom rajta, hallgatok régi dalokat és nem tudom, hogy írtam le ezeket. Azt érzem, most már nem tudnám őket így megírni.

Az interjút Dusicza Ferenc készítette

Ujváriné Császár Boglárka - Dusicza Ferenc

Ifjúsági áhítat a REND-en

Szombat reggel négy áhítat közül választhattak a REND résztvevői: gyülekezeti, ifjúsági, női és imaközösséggel egybekötött áhítatok kezdődtek a rendezvény különböző helyszínein fél 9-kor.

Az ifjúsági áhítatot Török Ágnes veszprémi egyetemi lelkész tartotta a Mt 5: 13 alapján. Szép számmal jelentek meg kicsik és nagyok az alkalmon, de az 50-60 fős létszám ellenére igazán családias hangulat alakult ki az Ifjúsági színpad előterében, ahol körben foglaltunk helyet dobozszékeken.

Az interaktív jellegű áhítat kezdetén azt vitattuk meg, mi mindenre jó a só (pl. tartósításra, fertőtlenítésre), az igében viszont kifejezetten ízesítő szerepét emelhetjük ki. Példaként a borsólevest említhetjük meg, amelyben ott van a só, de nem látjuk azt, észrevétlenül van benne. Ugyanígy nekünk sem az a feladatunk, hogy „sztárok" legyünk; mi, keresztyének sokszor inkább a háttérbe vonulunk, a mi utunk a csendes munkálkodás. Sóból csak egy kicsi kell a levesbe, mégis nagyon szükség van rá. Nekünk is ki kell mennünk a világba, de fontos, hogy ne a világ hasson ránk, hanem mi tudjuk megízesíteni azt. Török Ágnes rámutat a só még egy lényeges szerepére: felszívódik a szervezetben, így véralvadásgátló hatása van, amely az infarktus megelőzésére szolgál. Keresztyénként nekünk is fel kell oldódnunk, hogy a világ életét megmentsük, hasonlóan Jézus Krisztushoz, aki értünk adta az életét.

Ezt a „só-szolgálatot" kell vállalnunk, teljesen odaadva magunkat Istennek, aki megajándékoz bennünket.

Ujváriné Császár Boglárka

Szövetség

Mindennap veled leszek - hangzott fel a dallam a Szövetség zenekar végső behangolásán az Ifjúsági színpadon. A fiatalokból álló csapat Isten és az ember szövetségének fontosságát hivatott a színpadra vinni. A dob, a szintetizátor, a hegedű és a gitár remek összhangja az énekesek segítségével a rekkenő hőség ellenére is megvalósult. A tűző nap a lelkes kis közönséget a színpad melletti fa árnyékába utasította, ahonnan nem maradt el az ujjongás sem. A koncerten többféle zenei stílust hallhattunk. A közönség a jó hallgatóság cím elnyerése után együtt-tapsoló közösséggé formálódott. Végezetül pedig a behangolás dallamai tértek vissza.

Keresztkérdés

A Keresztkérdés hiphop-zenekar a „hosszú élet titkát" fejtegette a koncert elején. A négy tehetséges zenész kellemes aláfestést adott a három énekesnek. Kübler Dani frontemberként tartotta a lelket a hőségben megfáradt, de lelkes közönségben, akik a színpad körüli árnyékba húzódva hallgatták figyelmesen a laza, ámbár sok mondanivalót rejtegető zenét. A Keresztkérdés a fiatalságot érintő kérdéseket feszegeti. „Van jó minden rosszban" - csendült fel a dallam a két fiatal lány vokálozásában. A zenekar fontosnak tartja a fiatalok ösztönzését a pozitív szemléletmódra, és a figyelmeztetést az „elrettentő példával". A művészek hatalmas energiája átragadt a tapsoló és fütyülő közönségre is.

Selmeczki Petra