Mezőföldi Református Egyházmegye

"Ti vagytok a föld sója" - Ma kezdődik a REND

2012-06-29 06:26:48 / Polgár Tibor

 

Minden ember életét átszövik a kötelességei és felelősségei, szerettei, munkája iránt, valamint a társadalmi közegben meglévő elvárások. Ezekkel ellentétben mégis inkább a jogait szereti emlegetni az ember. 

 

Jog az élethez, az egészséghez, a tanuláshoz, a munkához, a pihenéshez. Van, amikor meghatározottabban kerül elő a szólásszabadsághoz, vagy a vallásgyakorláshoz való jog. Ezeket a jogokat azonban akkor tudjuk igazán megélni, ha a kötelességeinkre is felelőséggel figyelünk. A keresztyén embernek különösképpen is nagy figyelmet kell ezekre fordítani, hiszen Jézus Krisztus a "föld sója és világ világossága" példázatban erre eszmélteti mindenkori tanítványainak gondolatait. Jézus ebben a tanításában a tanítványok életének fontosságára hívja fel a figyelmet úgy, hogy kötelességüket és felelősségüket is hangsúlyozza. A Krisztus követése nem csupán jogokkal jár, hanem feladatokat is előirányoz. Feladatokat, melyeket rajtunk kívül nem végezhet el más. 

   

Az első kérdés, ami felmerül bennem, hogy ki és miként lehet sóvá? Jézus így kezdi a tanítást: "Ti vagytok". Akik hallják az Igét, akikben meg van a szándék, hogy figyeljenek a tanításra, akik szeretnék meglátni az Isten szabadító kegyelmét. Magunkban azonban kevesek vagyunk. Csak úgy lehetünk "sóvá", ha Isten azzá tesz bennünket. Tehát itt is egyfajta teremtésről van szó. Jézus nem csupán kiválasztotta tanítványait, de alkalmassá is tette őket. Az évezredek alatt mindez nem változott. Isten az Ő Szentlelke által nem csak kiválaszt, de alkalmassá is tesz. Van, akit kevesebb ráfordított energiával, mert meghallva a hívó szót azonnal indul, és van, akinek az életében mind ez hosszú időt vesz igénybe, mert nehezen hallja a hívó szót. A hit magva nélkül nem lehet sóvá lenni. S mivel ez a hit minden ember életébe adatott, így potenciálisan mindenki lehet "só". Erre azonban fel kell nyitni a szemeket, a szíveket és a gondolatokat. Addig, amíg valaki nem hall Jézus Krisztusról, amíg nincs megszólítva, nincs felnyitva a szeme, nem várható el, hogy névleges keresztyén állapotából (valamely felekezet szerint keresztelt) kötelességet és felelősséget érezzen a "só"-vá lételre.

   

A só ízt és védelmet is jelent, attól függően, hogy mire használják. A kulinális élményt növeli egy étel esetében, ha a só aránya el van találva. Nem mindegy tehát a só mennyisége. A mennyiség azonban függ a minőségtől is. Időnként meg kell vizsgálni, hogy valóban az vagyok-e már, aki lehetnék. Jézus nem azért mondja "Ti vagytok", hogy ezzel vigasztaljon. Rá akar döbbenteni, hogy neki van hatalma arra, hogy azzá tegyen, és csak Ő tehet azzá. Ő pedig megcselekszi, mert nem csak az egyénnek van szüksége a tanítvánnyá lételre, hanem a világnak is szüksége van a Krisztus követőire. Hiszen sok mindent kínál ez a világ. Ízeiben is nagyon sokszínű. Az ízek azonban akkor lesznek jól élvezhetővé, ha a jó minőségű só kellő mennyiségben jelen van. Amikor az Úr Jézus újjáteremt, és megcselekszi, hogy sóvá legyünk, vigyáznunk is kell. Mert ez nem egy végérvényes, örök életre szóló állapot. Vigyáznunk kell, hogy ne veszítsünk az ízből. A tengervízből párolt só elveszítheti ízét. A Krisztus által megszólított élet is könnyen megfásulhat. Oda kell figyelnünk, hogy ne legyen megszokássá a hitéletünk. "Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne az ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják és eltapossák az emberek." Fenn kell tehát tartanunk a tűz lobogását. Az igeolvasás, az imádság, az Istenre és a felebarátra figyelés nem szabad, hogy lankadjon. Mert ha ez bekövetkezne, akkor a legsúlyosabb ítélet alá esnénk, hogy nincs ránk szükség. Éppen ezért, el kell kérni a megújulás ajándékát, hogy sóként tudjuk őrizni azt, amit megismertetett Önmagából velünk a mi Urunk, és amit hitvalló eleink ránk hagytak. És el kell kérni a megújulás ajándékát, hogy a folyamatosan fejlődő világban, az íz kavalkádok között is sóként tudjunk hatni. Igenis érezze meg a társadalom, hogy szüksége van a keresztyének jelenlétére. Ez pedig csak úgy történik, ha betöltjük küldetésünket. 

 

Folyamatosan növekednünk kell. A folyamatos növekedést munkálja az Istenhez való ragaszkodásunk és az egymásra figyelésünk. Egymásra úgy figyelhetünk, ha van találkozásunk. A mi újjáteremtő Urunk, és református egyházunk munkálja a találkozások lehetőségét. A május és június a nagy találkozások időszaka életünkben (Szeretethíd; Református Zenei Fesztivál; Magyar Református Egység Napja; Generális Konvent és annak záró istentisztelete, ahol a Dunántúl reformátussága hálaadással emlékezik az elmúlt 400 esztendőre; és a közelgő Református Egyházi Napok Dunántúl fesztivál). Erősítsük és bátorítsuk egymást, hogy tudjuk betölteni küldetésünket, és úgy legyünk jelen családi, gyülekezeti, társadalmi életünkben, mint akik ízt, jó ízt tudunk adni. 

  

 

Szeretettel várjuk minden kedves testvérünket a Református Egyházi Napok Dunántúl programjaira, melyek a www.rend.hu honlapon megtekinthetőek.

   

   

Imre Bálint

 

A szerző az idei REND-nek otthont adó Mezőföldi Református Egyházmegye esperese.

 

 

Megjelent a Reformátusok Lapja július 1-i számában.

     

  

Forrás: www.refdunantul.hu