
Remény – Öröm – Békesség – Szeretet
„Hogy a ti megpróbált hitetek, … Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre, és tisztességre.” (Péter első levele 1: 7)
Advent – eljövetel. A kereszténységben az advent-karácsonyi ünnepkör és a hozzá kapcsolódó gondolkodás is kezd a hajdani görög – római kultúrára jellemző pogány misztériumkultuszokra emlékeztetni. Mintha öntudatlanul is úgy tekintenénk Jézus Krisztusra, az Isten Fiára, mint egy klasszikus meghaló és feltámadó istenségre, aki minden évben egyszer eljövendő (advent), újból megszületik (karácsony), majd meghal (nagypéntek), de végül feltámad (húsvét).
Péter apostol leveleiben többször is emlékeztet bennünket, hogy Isten népének adventje, Krisztus második dicsőséges visszajövetelére vonatkozik, amikor mint dicsőséges Úr fog visszatérni az ég felhőin, hogy „ítéljen élőket és holtakat.” (Apostoli Hitvallás). Tehát majdnem kétezer éve, Krisztus mennybemenetele óta, a második advent idejét éljük. „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben.” (1Pét 1: 5) Felkészülten kell várnunk őt, hitben, gondolkodásban, és életmódban, hogy megmeneküljünk attól, amit visszajövetele fog jelenteni azoknak, akik hitetlenül, Isten nélkül élnek! „Hogy megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban.” (2Pét 1: 4b)
Remény – Általában jellemző ránk, hogy ha a jövőnkről gondolkodunk, akkor csak a földi életünkről akarunk gondoskodni, pedig az örökkévalót érdemes inkább bebiztosítani! Élő reménységben kell élnünk a jelen nehézségei és szenvedései között, aminek az alapja nem az, hogy mi mit tettünk, hogyan igyekeztünk eddig, hanem az, amit Isten tett értünk Jézus Krisztusban. Általa miénk az újjászületés lehetősége, azaz vele új életet lehet kezdeni, ha bűnbánatban hozzá fordulunk és kérjük, hogy mutasson utat az életben. Benne új természet részeseivé lehetünk, mert Szentlelkét adja azoknak, akik benne reménykednek, és engednek neki. Krisztus feltámadt a halálból az övéi is fel fognak támadni az utolsó napon. Erre az üdvösségre kell tekintenünk, ami el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan. Az örök életről pedig - amit Krisztussal tölthetünk - jó okunk van feltételezni, hogy egy csodálatos élet lesz!
Öröm – Az év ezen ünnepi időszakában sokkal több örömöt kellene éreznünk, mint egyébként, de a valóság éppen az, hogy az évvége sok-sok feszültséget, nehézséget hoz. Ilyenkor előtörnek belőlünk az emlékek, az év során elszenvedett veszteségek fájdalmai: közeli szerettünk elvesztése, tartós munkanélküliség, súlyos betegség, el nem múló depresszió. A jelen próbáinak megélése része a jellemünk megtisztításának, hogy készek legyünk Krisztus elé állni: megtisztít, megerősíti hitünket, hogy ne omoljon össze, amikor a legnagyobb szükségünk van rá, használhatóvá tesz bennünket Isten országa számára, türelemre tanít, és segít növekednünk a hitben. A földi élet és a megváltás, amit Isten készített számunkra Krisztusban, olyan nagy titok, melybe angyalok vágyakoznak beletekinteni. A jelenünk örömét ne az a hamis váradalom adja, hogy még egy kis idő és vége lesz a válságnak, meg a pénztelenségnek, és végre beköszönt majd a földi ”Kánaán.” Isten vándorló földi népe nem világi örökséget keres! Az örök élet itt a földön kezdődik azzal, hogy Krisztus megváltásában bízol, és Isten családjához csatlakoztál.
Békesség – Ez csak annyit jelent, mint konfliktusmentesség? A Biblia szerint az Istentől kapott béke, az élet kiteljesedését, megelégedettséget, és célba érést jelent. Miért vagyunk békétlenek? Önmagunk miatt, és amiatt, hogy nem tudjuk úgy érvényesíteni az akaratunkat, ahogy mi szeretnénk! Mindig tudjuk, hogy másoknak hogyan kell élnie, de hogy saját magunknak miként kellene élnünk, arról fogalmunk sincs. Megbékülésünk azzal kezdődik, ha azt akarjuk, amit Isten akar, elfordulunk a gonosztól, és követjük a békességet, aki Jézus Krisztus. Engedjük, hogy a Békesség Fejedelme a szívünkbe költözzön, és megtisztítson mindattól, ami a békétlenséget okozza a szívünkben. Ő a mi békességünk, és életünk beteljesedése!
Szeretet – Csak egyedül az újjászületett személyiség képes szívből szeretni! „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által.” (1Péter 1: 22-23) Mivel Jézus Krisztus egyszer már eljött, élhetünk reménységben, örömben, békében és szeretetben!
Berze János
székesfehérvári lelkipásztor