Mezőföldi Református Egyházmegye

Beszámoló a Diakóniai Napról

2011-10-28 12:28:48 / Polgár Tibor

 

Regionális Diakóniai Nap volt a Székesfehérvári Református Egyházközségben, 2011. szeptember 23-án. A nap alapigéjét János evangéliumából, a samáriai asszony történetéből kaptuk: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet". (Jn. 4,10)

 

Az áhítat meghallgatása is arra ösztönzött bennünket, melyet Somogyi László lelkipásztor tartott, hogy igyekezzünk az Úrra fel nézni, és engedelmesen cselekedni.

 

Jakab Sándor lelkipásztor, a mezőföldi egyházmegye diakóniai előadó előadása a németországi, Bétheli diakóniai hálózatról szólt. A német evangélikus testvérek a XX. század elejétől kezdődően építik, fejlesztik a szükséget szenvedők, fogyatékosok, pszichés betegek foglalkoztatását célul tűző rendszerüket. A krisztusi szeretet és irgalom alapjaira épített modell a mai Németország egyik leghatalmasabb foglalkoztatási bázisa, komoly gazdasági szereppel bír. Abban mind egyetértettünk, hogy a német modell nem egykönnyen lenne átalakítható a mai magyar viszonyokra, de ötletekkel szolgálhat gyülekezeteink, diakóniánk anyagi bázisának kiszélesítésére. Sosem szabad elfeledni azonban, hogy minden szükségletünkkel elsősorban Krisztushoz járuljunk, ahogy Pál apostol írja a Zsidókhoz írt levelében: "Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." (Zsid. 4,16.)

 

A Magyar Református Szeretetszolgálat képviseletében Pál Sándor testvérrel, a Szeretetszolgálat Alapítvány Kuratórium elnökével ismerkedhettünk meg, valamint Dani László, Vad Lilla és Somogyi Eszter testvérek beszámolóit hallgathattuk meg.

 

A szolgálat munkájába minden szónál hatásosabb betekintést nyújtott a film, amelyet a hazai és külföldi szerencsétlenségek helyszínein végrehajtott önkéntes munkáról, a fizikai és szellemi éhínség elleni harcukról készítettek. A szeretetszolgálat orvosai és segítői megszokott kényelmüket és félelmeiket hátrahagyva, a számunkra természetes szocális ellátottság hiányában végzik szolgálatukat. Olyan helyekre mennek el, ahol hiányzik a tiszta víz, a könnyen hozzáférhető élelem, ruházat vagy gyógyszer. A szükséges tárgyi dolgokon kívül visznek mosolyt, vigaszt, lelki segítséget és törődést is magukkal, erejüket megfeszítve igyekeznek segíteni ott, ahol elvész az emberi erő.

 

Vad Lilla a hazai önkéntes munkáról, ezen belül is főként a szeretetszolgálat egyik nagy sikerű és minden korosztályt megmozgató kezdeményezéséről, a Szeretethídról beszélt. Az erről készült kisfilmen ovisok, iskolások, felnőttek együtt dolgoztak, szépítették környezetüket, vagy odafigyelést, kedves mosolyt nyújtottak az utca emberének. Kemény munka és játékos tanulás - e kettő kiválóan megfér a Szeretethíd pillérein.

 

Dani László, gyülekezeti diakóniai referens a gyülekezeti diakóniáról, a diakóniai munka gyülekezetépítő szerepéről beszélt. "Jutalmam, hogy tehetem" - idézte a diakonissza jelmondatot, rávilágítva ezzel, hogy ha nincs bennünk krisztusi szeretet, akkor a diakónia Istentől kapott alapjai vesznek el a számunkra.

 

Néhány szóban ismertetőt kaptunk a Református Diakóniai Felnőttképzési Intézmény, a ReDiFi által indított képzésekről, hiszen ezt a munkát is úgy tudjuk a legjobban végezni, ha értünk hozzá.

 

Bányai Laci bácsi, gyülekezetünk nyugdíjas lelkipásztora a nálunk végzett diakóniai munka történetéről, kezdeteiről, harcairól ismertetett bennünket. A dunaalmási szeretetotthonnak nyújtott értékes segítség, a rászoruló családokra, fiatalokra és idősekre irányuló figyelem olyan szolgálat, amelyért sosem vártak köszönetet. "Csak azok lesznek igazán boldogok, akik megtalálták a mások szolgálatához vezető utat." - foglalta össze az elmúlt évtizedek székesfehérvári mottóját.

 

Végül - mint házigazda - Somogyiné Gyüre Mária diakóniai gondnok mutatta be gyülekezetünk diakóniai munkaközösségét. Az idős testvérek látogatásáról, számukra nyújtott törődésről, az állami gondozott gyerekek iskolai fejlesztésében nyújtott segítségünkről, hajléktalan-étkeztetésről, kórházlátogatásokról és különböző programokban való lelkes részvételünkről nyújtott beszámolója minden jelenlévő testvéremben megható és vidám emlékeket egyaránt felszínre hozott.

 

Nagy izgalom előzte meg ezt az alkalmat, aggódtunk és imádkoztunk, hogy Istentől áldott alkalom legyen, a meghívottak, vendégek és előadók szíve megteljen új erővel és elkötelezettséggel. Nem voltunk sokan, de kis társaságunk minden tagja megújulva és vidáman (ráadásul süteménnyel megrakodva) mehetett haza és megígértük egymásnak: "jövőre veletek ugyanitt".

 

 

Nagy Krisztina és dr. Eredicsné Sverteczki Mónika