Mezőföldi Református Egyházmegye

Első levelem tehozzád

2011-09-29 20:49:47 / Polgár Tibor

Ugye szeretnéd hallani ezeket a szavakat?

 

„Én úgy szeretlek téged, ahogy vagy. Rád nézek és örülök neked. Nem mérlek meg, csak betölt a ragyogásod. Pont téged szeretlek.

 

Szabad vagy. Mindig azt tedd, amit valóban akarsz! Soha sem foglak korlátozni vagy megkötözni. Bármit is teszel, az nem rendíti meg a szeretetemet.

 

Az örömöd megsokszorozódik bennem. Nem tudom nem keresni a kedvedet.

 

Számomra a boldogság az, amikor a szemedbe nézve látom, hogy betölt téged a szeretetem.” -

 

Erre a teljes igenlésre van szükségünk ahhoz, hogy éljünk, hogy a sebeink begyógyuljanak, hogy a botlásainkból felállva ismét emelt fővel járjunk, hogy a bűneink tudatában is el tudjuk fogadni a bocsánatot.

 

Emberi kapcsolatainkban olyan keveset kapunk ebből az igenlésből… - Az a cserepes virág jut eszembe, amelyiket csak nagy ritkán öntöznek meg és - amikor végre mégis-, összeszáradt földje képtelen magába szívni az éltető vizet és az csak kicsurog a cserép alján. Az ilyen növényen egyedül az segít, ha beleállítjuk a vízbe.

 

„Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék!” (Jn.7:37.)

 

Mi akadályoz meg abban, hogy felismerd, befogadd Jézus Krisztusnak irántad való végtelen szeretetét?

 

Talán a hübrisz? – Netán abban a tévedésben élsz, hogy kiérdemelheted, ha elég jó vagy? Most vezekelsz, mert felismerted a hibáidat, a mulasztásaidat, megláttad mit tettél, és nem tudod elfogadni, hogy Ő így szeret téged, ahogy vagy? – Engedd el a hübriszt. Üres lufi. Nem kár érte. A boldogságodért azonban kár!

 

Persze tudom, így szocializálódtál: mindenkinek mindig megfelelni. Keményen meg kellett küzdened az elfogadásért. Meg kellett tanulnod, hogy alárendeld magad akkor is, amikor kibontakozásodnak, virulásodnak jött el az ideje, - különben még annyi kis igenlést sem kaptál volna… Mennyire vágytál rá, hogy apád büszke legyen rád! Hogy kívántad anyád mindent elrejtő ölelését!

 

És most szégyenkezel, mert senkinek sem tudtál megfelelni. Túléled az életed és a halálig vezekelnél.

 

„Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni?” (Gal.3:3.)

 

Bár tudnál sírni! Bár meglátnád a könnyeiden át, hogy Ő téged milyen kimondhatatlanul szeret.

 

„… drágának tartalak és becsesnek, mivel szeretlek…” (Ézs.43:4.)

 

Engedd már végre, hogy megérintse a szíved! – Azután szinte magától állnak helyre a dolgaid. – ahogyan „Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.” (Mk.4:28.)

 

Ámen

 

 

Habléné Nagy Viktória