Mezőföldi Református Egyházmegye

PÁRTFOGÓ

2011-06-16 19:52:51 / Polgár Tibor

       

     A korábbi években a gyermekvédelemben dolgoztam pszichológusként, és akkoriban még odatartozott a fiatalkorúak hivatásos pártfogói rendszere. Jó néhány pártfogó dolgozott nálunk, akiknek az volt a feladata, hogy a kisebb bűncselekményt elkövető fiatalokat segítse abban, hogy ne történjen bűnismétlés, hanem a társadalmi normákat elfogadva sikeresen alkalmazkodjanak környezetükhöz. Pártfogó - gazdag tartalmú megnevezés. Kifejezi, hogy van valaki, aki mellettem áll, a pártomat fogja, segít, gondol rám, megvéd, számíthatok rá.

     A Bibliából is ismerjük ezt a szót. Jézus beszél a másik Pártfogóról, akit az Atya küld nekünk: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz" (Ján 14, 15-17). A régi fordítás a „vigasztaló" szót használja, más nyelven a „tanácsadó" változat is szerepel. Jézus bővebben is elmagyarázza, ki is az a párfogó, akit mellénk ad: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek" (Ján 14,26).

 

     Spirituális értelemben valamennyien bűnelkövetők vagyunk, hasonlóan azokhoz, akik mellé az igazságszolgáltatás jogi alapon hivatásos pártfogót rendel ki. Minket is segíteni kell abban, hogy meglássuk, merre kell mennünk, hogyan kell élnünk, mit kell elhagynunk életünkből. Nagy szükségünk van pártfogóra, valakire, aki támogat, patronál bennünket, oltalmaz, közbenjár értünk, vigasztal, vigyáz ránk és irányt mutat. Isten tudja ezt, és „nem hagy bennünket árván", hanem kirendeli számunkra a Pártfogót.

     A hivatásos pártfogó akkor vezeti jól ügyfeleit, ha el tudja érni náluk azt, hogy belsővé váljanak azok az értékek, amiket felmutat számukra, és nem csak akkor követik az iránymutatást, ha félnek a büntetéstől, hanem maguk is azonosulnak mindazzal, amit tanultak. Nekünk is ezt kínálja Pártfogónk: belülről szeretné lelkünket birtokba venni, hogy ne csak külső szabályokat kövessünk, hanem értsük és érezzük mindenben, hogy mit akar Urunk, hogy cselekedjünk.

     Tüdős Klára neve (édesanyja Kálmánchey Irén ágán ötödik felmenőink testvérek voltak), református körökben jól ismert. Ő volt a Református Nőszövetség megalapítója, emellett valóságos polihisztor: iparművész, jelmeztervező, filmrendező, divattervező. Mellesleg miniszterné, a háború alatt üldözöttek megmentője. Gyönyörű házát átadta a menekülteknek, és maga gondozta őket. A cselekvő szeretet példáját adta elénk. Életrajzírója, Dizseri Eszter azt írta róla: „pártfogó volt", a bajban lévő emberek, nemes ügyek támogatója.

     Ha engedjük magunkat a nagy Pártfogó által vezettetni, mi is képessé válhatunk mások számára segítőkké, pártfogókká válni. Amikor betegeket látogatunk, szegényeket támogatunk, szomorúakat vigasztalunk, gyámoltalanokat segítünk, tanácsot adunk, odafigyelünk, szeretünk, akkor pártfogók vagyunk. Vagy amikor olyan ügyek mellé állunk, ahol valódi értékeket képviselnek, megőriznek, továbbadnak, akkor is pártfogók vagyunk. Számtalan helyzetben és számtalan módon válhatunk pártfogókká. Azt az iránymutatást, amit felülről kapunk, rögtön tovább adhatjuk, hogy azok is tovább adhassák, akik tőlünk kapták. „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket" (2 Kor 1,3-4). A pártfogó nem önmagáért él, hanem az élteti, hogy segít, vigasztal, támogat. Miért? Azért, mert „az ajándékozó bővölködik, és aki mást felüdít, maga is felüdül" (Péld 11,25).

 

                                                                                                      

Dr. Kálmánchey Márta

 

 

Forrás: Békesség

a Székesfehérvári Református Egyházközség Lapja, XVII. évf. 3. szám