Mezőföldi Református Egyházmegye

Meghalok születni

2011-05-14 12:26:36 / Polgár Tibor

 

Húsvét utánra

 

 „Aki meg akarja tartani az életét, elveszti,

aki pedig elveszti, megtartja azt."

 

(Lukács Evangéliuma 17, 33)

  

     Az életből halál lesz! Ezt mindenki tudja. Azonban Jézus nem az élet és halál örök körforgására akarja felhívni a figyelmünket. Arról az igazságról tanít, hogy senki sem tudja megőrizni az életét örökre. Nincs a kezünkben az örök élet elixírje. A „használd ki, amíg lehet" öncélú életszemlélet sem vezet hosszú, boldog élethez és beteljesedéshez. A legújabb pszichológiai felmérések is igazolják, hogy az ünnepelt „szingli lét" jelentősen lerövidíti az életkilátásokat. Minden jel arra mutat, hogy az önátadás által találhatunk célt és értelmet az életünknek. Önátadás, de kinek és hogyan? Jézus azt állítja, ha neki adjuk az életünket, akkor csak a régi életünknek van vége, és új kezdődik.

 

     Aki viszont önmagának tartja meg az életét, az elveszíti. Ha sok próbálkozásunk volt már új életet kezdeni, akkor próbáljunk meg Jézussal újat kezdeni. Ez azt jelenti, egész egyszerűen, ha visszatérünk Istenhez, azaz Jézus Krisztuson keresztül kapcsolatunk van Istennel, akkor életet találunk, „megtartjuk" az életünket. Aki átadta életét Istennek, az tud felszabadulni arra, hogy átadja életét másoknak, azaz megtanuljon szeretni minden önös érdek nélkül. Ebben hatalmas erő van. Nem az élet meggyűlöléséről van itt szó, hanem sokkal inkább arról, hogy nem a saját személyemet és ügyemet tekintem a csúcsnak, a világ közepének, hanem Isten ügyét és a rámbízottak szeretetét. Ha meghalok önmagamnak, akkor a halálból élet lesz!  

     

   

„Születek születni,

meghalok meghalni,

születek meghalni,

meghalok születni."

 

(Weöres Sándor)

  

 

Berze János

székesfehérvári lelkipásztor