Mezőföldi Református Egyházmegye

A diakóniai munka szépségei és nehézségei

2011-04-27 18:07:30 / Polgár Tibor

 

      Kb. 1 éve járok rendszeresen, minden 2. héten, a hosszúsétatéri öregek otthonába, hogy egy kis szeretetet, változatosságot vigyek a meglehetősen eseménymentes hétköznapokba. Az otthonban élő református testvéreket látogatom felváltva Benkóné Marikával.

      Az első időszak nem volt nagyon könnyű, hiszen a jó kapcsolat kialakításához, a bizalom elnyeréséhez idő és sok türelem, odafigyelés szükségeltetik. Meg kellett hogy ismerjük és elfogadjuk egymást. Természetesen minden idős testvérünknek más-más igénye volt illetve van. Ennek igyekszem megfelelni, ugyanakkor Isten dolgairól is szeretném, ha szó esne. Mégis, úgy veszem észre, hogy leginkább azzal segítek, ha figyelek rájuk, meghallgatom őket. Érdekes megtapasztalni, hogy ha ezt teszem, akkor a beszélgetés „magától" elmélyül és hitbeli kérdések irányába kanyarodik. Nem mindenki hajlandó erre, és úgy gondolom, hogy ilyenkor azzal teszek jót, ha alkalmazkodok az egyénhez és tiszteletben tartom zárkózottságát. Ha ezt teszem, néha meglepetésszerű nyitást tapasztalhatok.

 

      Nem mindig egyszerű ez a munka. Mint minden emberi kapcsolatban, itt is adódnak nézetkülönbségek, konfliktusok, sőt harag, dühkitörések is. Friss élmény, hogy egy testvérünknek való bevásárláskor véletlenül rosszul adtam vissza a pénzből, s ebből kölcsönös kiabálás, veszekedés, frusztráció lett. Amikor rájöttem, hogy én hibáztam, siettem bocsánatot kérni és őszintén mondhatom, hogy ez a konfrontáció közelebb hozott minket egymáshoz. Gyakorolhattuk a bocsánatkérést és a megbocsátást. Jobban megismertük egymást és biztosan jobban oda fogunk figyelni egymásra a jövőben.

      Azt gondolom, hogy az igazi kapcsolat pont ilyen, tud fájni, de felül is tud emelkedni ezen a testvéri szeretet jegyében.

     Köszönöm az otthon lakóinak, hogy megtisztelnek a bizalmukkal és megbocsátják a hiányosságaimat.

 

 

Schrenk Éva

Székesfehérvár