
Más kultúra, más szokások... Más ember, más felfogás az életről... Akkor mi az állandó?
Advent idejét járjuk. A koszorút különböző felfogású emberek állták körül öt percre. Ők is elcsendesedtek, akik még nem hallották a legnagyszerűbb hírt. Hirtelen valami érdekes hangulat fogott el. A gyertyát csendesen szemlélve mindannyian ott álltunk elgondolkozva. Vajon mi járhat a fejükben?- kérdeztem magamtól. Mit jelent számukra advent? Bizonyára a válaszok különbözőek lennének. Egyvalamiben azonban mind megegyezünk: az advent a várakozás ideje. Bizony, várakozunk. De mire? Ajándékok halmazára, a finom ünnepi ebédre vagy csak magára a karácsonyi hangulatra? Vágyunk a boldogságra, amit az ünnepek alatt a családdal átélhetünk? Más ember, más felfogás az életről. És vajon Isten mit vár? Ebben a varázslatos öt percben a koszorút körülálló emberek szívükben megéreztek valamit. "Az elhangzó versben valakit emlegettek, úgy hívták, Megváltó.". Isten üzenete meleg áramlatként suhant el közöttünk. Igen, hozzád szólt. Az elbűvölő vers és ének után a teremben felkapcsolták a villanyokat. Egy pillanatra minden szempár egy másikra meredt. Te is hallottad Isten halk szavát az adventi gyertya fényében tündökölve? Vedd észre, hogy rohanó világunk hétköznapjai közepette valaki azt üzeni békésen: "mert Ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.". Értem adta oda? De hát mit tettem én, amiért ennyire szeret?

Vársz arra, hogy saját boldogságod szintje felfelé szárnyaljon, de mégis bizonytalan vagy. "Lehet, hogy máshol kéne keresgélnem?" Vársz édesanyádra, aki finom sütivel lepi meg szeretteit, vársz édesapádra, akivel feldíszítheted a karácsonyfát, vársz a testvéredre, akivel végre elmehetsz korcsolyázni. És akkor: Rá ki vár...? Ő ott áll mosolyogva, szól hozzád halkan. Ő vár rád, ez nem kérdés. És te? Te mire vársz?
Selmeczki Petra
Forrás: Békesség
a Székesfehérvári Református Egyházközség Lapja, XVI. évf. 5. szám