A Magvető-játék kérdését a Missziói Bizottság is tárgyalta, és arra jutott, hogy ez a kezdeményezés valóban különlegesen hatékony módon terjesztheti a gyülekezetplántálás és a missziológiai szemlélet alapelveit; emellett nagyon erős közösségépítő erővel bír; újfajta és örömteli módon képes kommunikálni a fiatalok felé egyházunk üzenetét. Ezért a Missziói Bizottság az alábbi határozatot hozta: „A MB egyhangúlag hasznosnak és támogatandónak tartja a Parakletos kiadó missziós társasjáték-ötletét, és javaslatot tesz arra, hogy a Világmisszió Éve alkalmából minden gyülekezet közegyházi ajándékként kaphassa meg."

     Nagy öröm számomra, hogy elmondhatom , a 2010-es évi Zsinati határozat alapján a Magvető társasjáték az MRE támogatásával jelenik meg.

Ezzel a kiadvánnyal ünnepli és szolgálja az MRE a Világmisszió Évét.

     A Világmisszió évében Edinburghra emlékezünk: száz éve arra keresték az atyák a választ, hogyan tudják az akkori kor emberét a kor eszközével úgy megszólítani, hogy az Üzenet ne sérüljön; s az idei emlékkonferenciának is ez a legnagyobb kérdése. Reménységünk szerint találtunk egy eszközt, mely képes a médiát ellensúlyozni, kimozdítani a számítógép elől a szenvedélyes ifjú játékosokat, és eljuttatni hozzájuk a hit alapvető tartalmait.

II. A Magvető-játék kipróbálása, eredményei

     A Parakletos kiadó tavaszi körútja alkalmából az országot járva több helyütt játékbemutatót, tesztelő alkalmakat tartott. (A próbajáték időpontjai, helyszínei és csoportjai: február 19. és március 19.: Kiskunfélegyháza, 4 ifis és gimnazista csoport; március 17-18.: Orosháza, 3 gimnazista csoport; március 23.: Debrecen, 1 teológus és 1 gimnazista csoport; március 30.: Pécs, 2 református gimnazista és 1 római katolikus hitoktatójelölt csoport; április 17.: Nagykőrös, 2 hitoktató és hitoktató jelölti csoport.)

     A próbajáték különböző alkalmain részt vett Püski Lajos, a Missziói Bizottság elnöke, Kukláné Fábián Aranka hitoktató (Orosháza), és Sipos Edit, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola Katekétika Tanszékének oktatója. Mindnyájan pozitívan értékelték a kezdeményezést. Gaál Sándor , a Debreceni Hittudományi Egyetem missziológiai tanszékvezetője hiánypótlónak, élet- és egyházközelinek találja a játékot, üdvözli megjelentetését; Kukláné Fábián Aranka a közösségépítő hatást emelte ki, ahogyan Sipos Edit is, aki vallási alapfogalmak mélyebb megismertetésére is alkalmasnak tartja. Püski Lajos így összegzi tapasztalatait:

„többszörösen is hiánypótló ez a missziói célzatú társasjáték:

 
- a missziói szemléletet helyezi játékosan a középpontba,
- ösztönöz az új gyülekezetek alapítására,
- tanít arra, hogy nem vetélytársak, hanem munkatársak legyünk,
- segíti a játékosokat a közös tervezésben, és cselekvésben,
- együtt láttatja az igét, imádságot, diakóniát,
- emlékeztet arra, hogy Isten áldására mindig szükségünk van,
- tanít a szolgálatokban való bővülés módjára,
- figyelmeztet arra, hogy tetteink másokra is hatással vannak,
- a különbségek egymást gazdagító voltát hangsúlyozza."

     A tesztjátékok kiértékelése alapján a résztvevők 97%-a találta kitűnőnek a játékot, 95%-a nagyon élvezetesnek, 95%-a kimondottan hasznosnak, 95%-a erősen együttműködésre késztetőnek, 99%-a terjesztésre erősen érdemesnek. A válaszadók szerint a játék legerősebb erénye a közösségépítés és együttműködés fontosságának tudatosítása.

III. A Magvető-játék ismertetése, látványterve

1. A játék célja:

     Egy képzeletbeli tartományban (ahogyan az ige is mondja) megváltásra várnak a földek, hiszen a rossz föld nem hozhat termést. Erre a gazzal, tövissel, sziklákkal és útszéllel teli vidékre kell a misszionáriusoknak kimenni szolgálni, előbb plántálni, majd felépíteni a saját gyülekezetüket. A misszionáriusoknak saját karakterük van, egyikük számára az imádság a legfontosabb, másikuk számára az igeolvasás, a harmadiknak áldott minden cselekedete. A gyülekezetépítés különböző szolgálatok (imaszolgálat, bibliakör, diakóniai szolgálat) beindításával lehetséges. Ám a földek megváltása, a gyülekezet felépítése emberi erőből nem lehetséges, ezért a misszionáriusok minden cselekedetét áldás kell, hogy kísérje. A gyülekezet munkáját különböző (nem várt) események is tarkítják. Ezek lehetnek jók és rosszak, mint ahogy a való életben is: a világgazdasági válság, vagy egy-egy drogos banda megjelenése a városban negatívan hat a gyülekezetre, ám egy városevangelizáció nem várt ébredést hozhat. Alapvetően fontos: Isten munkásainak nem az a célja, hogy egymást legyőzzék, hanem hogy a szolgálatban egymást erősítsék. Ezért a játékelv úgy van kitalálva, hogy a játékosok óhatatlanul is keresik az egymáshoz vezető utakat, a közös szolgálatok lehetőségét. A misszionáriusok feladatuk elvégzése után (gyülekezet plántálása, megépítése, templom felépítése után) új missziói állomást keresnek maguknak, hiszen a játék célja az, hogy megváltást nyerjen az egész föld.

IV. Javaslat a Magvető-játék megrendelésére az MRE gyülekezeteinek

     Javasoljuk, hogy minden református gyülekezet, illetve fiatalokkal foglalkozó (oktatási, rehabilitációs stb.) intézmény kapjon a Magvető társasjátékból 1-1 példányt ajándékként. Ily módon gyülekezeteinket egy kézzelfogható ajándékkal örvendeztethetjük meg, mely egyben szemléletet is formál. (Ha csak kétszáz gyülekezet hatfős játszó csoportjait érjük el, így is egy hatalmas konferenciányi fiatal válik e tapasztalat részesévé!)

     Tisztelettel javasoljuk az MRE egyházmegyéinek, hogy rendeljék meg gyülekezeteik számára ezt az egyházunk ajánlásával kiadásra kerülő társasjátékot.

     E befektetés reménység szerint lélekben megtérül, hisz adakozásra és kapcsolatteremtésre buzdít.

     Reméljük, hogy e szórakoztató és nem hagyományos módon szolgálhatjuk fiataljainkat!

     Szeretném köszönetemet kifejezni az ötletgazdáknak és a játék kifejlesztőinek. Türelmük példamutató, ahogy évekig különféle - néha családi - csoportokon tesztelték, s ahol kellett javították.

     Mindig nagy hatással van rám, amikor épp keresem egy problémára a megoldást, s egy beszélgetés alkalmával kiderül, hogy akivel épp találkoztam, nemcsak érdeklődik ugyanaz iránt a probléma iránt, mint én: de előbbre jár, már a megoldás útján.

     Most is ez történt: hangosan gondolkodva meséltem Móninak imádságaimról, melyekben Istenhez könyörgök, hogy mutasson utat az ifjúság megszólításához, mire Móni elkezdett mesélni egy 10 éve készülő, a fiókjukban már készen lévő társasjátékról - melyhez már csak az anyagiak jelentik az akadályt, hogy megjelenhessen. Ahogy megismerhettem a játékot, egyre jobban megérlelődött bennem: ime Isten megint előre elkészítette a választ a kérésre - hiszen éveken keresztül Juditon és Mónin keresztül munkálkodott. Elérkezettnek éreztem az időt a közös cselekvésre, s a játéknak a Világmissziói Év programjába való beemelésére.

     Tudom, hogy ez is csak egy eszköz, mely segíthet Istenhez közelebb jutni. Tudom, hogy nem elég megvásárolni a játékot, hanem játszani kell vele ahhoz, hogy a kellő hatást ki tudja fejteni. Tudom, nem elegendő csak a kezébe adni fiataljainknak, de együtt kell játszani velük, esetleg a bibliai fogalmakat elmagyarázni pontosan.

     De bízom benne, hogy e játék alkalmas eszköz arra, hogy generációkat összehozzon, együtt foglalkozzunk hát Isten üzenetével.

Az eszközöket használni kell!

     S köszönöm Uram, hogy minket is alkalmasnak találtál eszközként arra, hogy e játék megjelentetésének részesei lehessünk. Imádkozom azért, hogy ne tulajdonítsak nagyobb jelentőséget ennek az eszköznek se, mint más eszközöknek, ne az eszközben lássam Isten üdvözítő munkáját, azt egyedül a Mi Urunk Jézus Krisztus váltságában lássam és láttassam meg másokkal is.

Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsőség!

P.Tóthné Szakács Zita lp.

MRE Zsinati Iroda

Missziói osztályvezető