Mezőföldi Református Egyházmegye

Interjú Somogyi Lászlóval a politika és az egyház viszonyáról

2010-11-06 07:07:55 / Polgár Tibor

 

    

Nemrégiben a Békesség újság címére továbbított valaki egy cikket, melynek címe „Néppárti konferencia Brüsszelben az egyházak szerepéről" volt. Már akkor érlelődött bennem a gondolat, hogy interjút készítek Somogyi László nagytiszteletű úrral a politika és az egyház kapcsolatáról. Miután pedig meghallgattam Balog Zoltán államtitkár úr előadását a Református Napok keretében, további kérdések merültek fel bennem a témával kapcsolatban, amikre választ szerettem volna kapni. Gondoltam, esetleg másokat is foglalkoztatnak ezek a kérdések. Ezért kértem meg nagytiszteletű urat, hogy válaszoljon néhány kérdésemre. Íme az interjú:

 

 

Sch. É. : Szükséges-e Ön szerint, hogy az egyházak politizáljanak, tagjaik részt vegyenek aktívan a politikában?

 

S.L.: Attól függ, mit értünk politizáláson...

 

Sch. É.: A köz ügyeiben való részvételt...

 

S.L.: Ha így értjük, akkor igen.

De fontos, hogy a lelkészek ne legyenek pártpolitikusok, mert az megosztaná a gyülekezetet, s elveszíthetnék néhány gyülekezeti tag bizalmát. Ennek viszont már a missziói, illetve a lelkigondozói munkánk látná a kárát.

Azt azonban fontos elmondania a lelkipásztoroknak is, hogy a város, ill. az ország ügyeivel, meghatározó döntéseivel kapcsolatban mit mond Isten Igéje. (vö.: Jeremiás 29,7) Szólni kell olyan dolgok ellen, amik szemben állnak a Biblia tanításával, s üdvözölni kell azokat, amelyek Isten kijelentett akaratával egybecsengenek. E pozitív, illetve negatív kontroll rendkívül fontos, prevenciós küldetése az Anyaszentegyháznak!

Ami az egyháztagokat illeti, ők jó, ha konkrétan részt vesznek a közéletben. Jó, ha vannak olyanok, akik igyekeznek érvényesíteni a keresztény értékrendet a közéletben. Az önkormányzatokban és a parlamentben is szükség van hívő emberekre.

Ők akár párttagok is lehetnek, ha úgy látják jónak, bár én ezt különösebben nem bátorítom, de az igazat megvallva, nem is foglalkozom vele. Teljesen mindegy, hogy valaki melyik pártnak a tagja, én mindenkinek tartozom a megtérés evangéliumával, Urunk megváltó szeretetének jó hírével. Tudom ugyanis, hogy nincs olyan párttag vagy pártonkívüli, aki megtérés nélkül megláthatná a mennyek országát!

 

Sch. É.: Vajon a politizálásnak vagy az imának van nagyobb hatása életkörülményeink alakulására?

 

S.L.: Isten küldetést bízott ránk, s az ima minden hívő küldetése. Abszolút prioritása van. Az imádságot azonban nem szabad kijátszani a cselekedettel szemben. Hiszen az imában irányítást is keresünk: Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem? Ha Isten imánk válaszául politizálásra indít minket, akkor tegyük azt. De lényeges, hogy imádkozni azután is kell. Aki politizál, annak legalább kétszer annyit...

 

Sch. É.: A keresztény-demokrata pártok mennyiben nevezhetők valóban kereszténynek (Krisztus-követőnek)?

 

S.L.: Sajnos nem csak ott, hanem valamennyi jobboldali pártnak jelentős része csak felszínesen keresztyén. Természetesen megtalálhatók a soraikban újonnan-született, élő hitű Krisztus követők is.

 

Sch. É.: Tulajdonképpen ki nevezhető kereszténynek?

 

S.L.: A keresztyénség először is egy személy, Jézus iránti elköteleződés, aziránt az Isten Fiú iránt, akit a Bibliából ismerünk. Az igazi keresztyén élete tulajdonjogát átadta Jézus Krisztusnak, komolyan veszi a Szentírást, nem csak hirdeti, hanem aszerint is él. E kérdéssel kapcsolatban érdemes újra elolvasni a Heidelbergi Káté első tételét, minden konfirmációi hitvallástétel legfontosabb részét. (az Énekeskönyvünk végén is megtalálható)

 

Sch. É.: Egyetért-e Tőkés Lászlónak azzal a meggyőződésével, hogy az európai összefogás és együttműködés az egyházak részvétele nélkül nem lehet teljes?

 

S.L.: Európa egyre szekularizáltabb. A közéletből egyre inkább kiszorították a keresztyén világszemléletet, s ezzel együtt a krisztusi értékrendet. Az EU-alkotmányban szó sincs a kereszténységről. A keresztyén nézeteket azonban nem érdemes erőltetni. Nem szerencsés „bekönyörögni" magunkat a brüsszeli urak közé. Látásom szerint ez csak szélmalomharc lenne. Ami „működne", az a lelki ébredés, ami a XX. század első felében több hullámban is végigsöpört Európán. Vagyis a Jézus Krisztus által ránk bízott misszió révén élő hitre segített emberek hathatják át az európai értékrendet.

 

Sch. É.: Vajon a hívő embereknek az-e a feladata, hogy kívülről befolyásolják a politikusokat, vagy váljanak maguk is politikussá?

 

S.L.: Erre a válaszom: is-is. Kit mire indít a Lélek.

 

Sch. É.: Az említett cikk végén annyit hivatkoznak a szeretetre... Ehhez lenne egy „egyszerű" kérdésem: Mi a szeretet?

 

S.L.: Erre hadd válaszoljon az Ige: „Az Isten szeretet. Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást." (1. János 4, 8-11)

Az igazi szeretet tehát Isten szeretetének fölfedezésével kezdődik.

 

Sch. É.: Államtitkár úr a roma kérdést is felvállalta. Nem kellene-e nekünk is tenni valamit a romákért?

 

S.L.: Folyamatos cigány misszió folyik pl. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, és lehet mondani, hogy sikeresen. Országos evangelizáció nincs közöttük, inkább egy-egy elhivatott ember tevékenykedik ezen a területen.

A mi gyülekezetünkben egyelőre nincs ilyen ember. Ehhez elhívás kell. Az erre való képesség kegyelmi ajándék. Többet kéne imádkoznunk érte.

 

Sch. É.: Nagytiszteletű úr, köszönöm az interjút.

 

Schrenk Éva         

 

 

Forrás: Békesség

a Székesfehérvári Református Egyházközség Lapja, XVI. évf. 4. szám