Mezőföldi Református Egyházmegye

KONFI+ Avagy mi is a baj az ifjúsággal?

2010-08-26 10:45:48 / Polgár Tibor

 

 

     Hét fős kis gitárcsoportom nagy fejtörést okozott mostanában. Már évek óta együtt zenéljük Isten dicséretét, együtt táborozunk nyaranta, és a kisifin is megfordulnak szombatonként. Nem értettem hát, mi üthetett beléjük mostanában? Cigizésen kaptam őket, kocsmázáson... Lassan aggódás kúszott a szívembe, lopva leselkedtem utánuk internetes oldalakon, és mellbevágott, amit ott láttam. Mi lett az én kis lányaimmal? Egyre inkább megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy segíteni kellene nekik valahogy... de hogy? Ők már nem azok a kislányok, akikkel kezdtem a gitárt, belém nyilallt a gondolat, hogy én már nem is értem őket!

 

     Ezzel a nyitottsággal, kérdésekkel a szívemben érkeztem a KONFI+-ra, hogy talán megtalálom a módját annak, hogyan tudnék segíteni.

 

 

     Megdöbbenésemre körülbelül 150 másik lelkészt, ifimunkást találtam ezen a konferencián, akik ugyanúgy küszködnek a ma ifjúságával, de akik nyitottak arra, hogy nemcsak hagyományos utakat járva keressenek megoldást. Látva ezt a hívő csapatot, megteltem hálával Isten iránt: hát mégsem elveszett református népünk jövője, mert van jövő ott, ahol ennyi odaszánt munkás akar Istennek szolgálni. Az előadásokat hallgatva, a műhelyeket járva mélységes döbbenet lett úrrá rajtam: lehet, hogy nem is a gitárosaimmal van a baj? Lehet, hogy nekem kell változnom és nem őket kényszeríteni olyan döntésekre, amelyek még inkább megnehezítik kamaszos vívódásaikat?

 

     Ahogy teltek a napok, és csöndben figyeltem Isten munkáját, új útra tévedtek hitem, akaratom, odaszánásom lábai: világosan láttam, hogy ÉLMÉNYEKRE van szükségük ifjainknak, nem szavakra! Hogy száz kreatív módja is lehetne annak, ahogy hozzájuk közelítünk, mi pedig megelégszünk üresen kongó szavakkal, hogy már rég közömbösek lettek a gyerekek az evangélium iránt, mert az kevés ha csak beszélünk az evangéliumról, de nem érzik át szívükkel-lelkükkel is.

 

     A szerdai zárásra eljutottam oda, hogy belássam, NEKEM KELL MEGVÁLTOZNOM. Először is, szükségem van arra, hogy pontosan tudjam, mik a tinédzserek jellemzői, mi az, amin tényleg meg kell ütköznöm, és mi az, ami csupán természetes velejárója ennek az életszakasznak. Másodszor ahogy nekünk élményeket adtak ezen a konferencián, valódi szívet átjáró, könnyet fakasztó vagy épp kacagásra bíró élményeket, melyekre hetek múlva is emlékezni fogok, ugyanúgy nekem is hasonló érezhető, átélhető élményeket kell nyújtanom a fiataloknak.

     Hálás vagyok Istennek, minden szervezőnek, minden előadónak, különösen Kerekes Szabolcsnak, akinek a kiscsoportjába tartoztam, hogy lelki töltéssel a szívemben térhettem haza. Legnagyobb élményem az imaséta volt, azóta is azon jár az eszem, hogy a gitárosaim elviszem egy hasonló sétára, és akkor talán nemcsak a gitárjuk lesz felhangolva, hanem a lelkük, az életük is!

 

„Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól." (Példabeszédek 22, 6)

 

psze

Galéria

P8220053.JPG P8220055.JPG P8220056.JPG P8220059.JPG P8220065.JPG P8220066.JPG P8210050.JPG P8210038.JPG P8210048.JPG P8210021.JPG P8210022.JPG P8210026.JPG P8210034.JPG P8210015.JPG P8210018.JPG P8210019.JPG P8210014.JPG P8210001.JPG P8210002.JPG P8210005.JPG P8210012.JPG P8210013.JPG