

Néhány hét pihenés a családi tábor után és újra táborba készülünk, most nem a családokra koncentrálunk, hanem a hittanos gyermekekre és ifisekre. Ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem jönnének el a családosok, hanem pontosan arra utalok, hogy mint szolgálók, aktív részesek lesznek jelen (pl. az étkeztetéseknél, a foglalkozásoknál, szobafőnökökként, szabadidős szervezőkként, stb.). A hét elején még könnyebb volt átlátni a pontos létszámot, ti. 43 gyermekkel és 13 felnőttel indultunk útnak, de a tábor végére már nagyon felduzzadt a létszám, jóval fölötte lett a hatvannak, és ez egyben nagyobb koncentrálást is követelt tőlünk. A helyi önkormányzat által fenntartott campinget foglaltuk le még március elején, és éppen ezért megkaptuk a kő - és faházakat, így éppen elfértünk a szobákban.
A mögöttünk lévő kilenc esztendő táboroztatása jó tapasztalatszerzés volt számunkra. Nagy élmény volt látni, ahogyan az Isten megengedte átélni természetfeletti csodáit a tábor egész ideje alatt. Hiába az időjárás jósok rémisztgetéseinek, mindennap a szabadban lehettünk, minden másnap tudtunk fürödni, és még az éjszakai túrát sem mosta el az eső annak ellenére, hogy emberileg nézve várható volt a vihar. További felfedezés számomra (is), hogy nem kellett alapjaitól kezdeni a programok szervezését, hanem többnyire egy összeszokott csapat dolgozott együtt, bevonva a programok felelősei közé most már az ifjakat is, akik meghálálták a nekik szavazott bizalmat. Együtt voltunk kiránduláson, fürödtünk, részt vettünk sportnapon, kreatív délutánon, éjszakai túrán, csoportfoglalkozásokon. Voltunk naposok, és csodák csodája, még azok is mosogattak, akik talán otthon meg se tennék (készült kandi kamerafelvétel is!).
További csodaként élhettük át, hogy az évközben hittanra, ill. ifjúsági órákra járók (leszámítva az óvodások és az elsős, másodikos gyermekek korosztályát) majdnem teljes létszámban vettek részt a táborban. Nagy missziós lehetőségnek tartjuk, hogy amit évközben tanításként átadunk a gyermekeknek, azt most ilyenkor hitelesen eléjük élhetjük, mint Isten népe közösségének tagjai. Hitbéli ismeret és tapasztalat kéz a kézben jár, egyik nem létezhet a másik nélkül, ezt próbáltuk meg tudatosítani a ránk bízottakban.
A hét nagyon hamar eltelt, ezt mindannyian sajnáltuk, de már készülünk a tábori találkozóra (augusztus utolsó hetében), ahová valamennyi táborozót meghívtunk, aki csak valamelyik táborunkban ott volt a nyár folyamán.
Vass Edit Szeréna (Csősz - Soponya)
Vers a táborról
Hétfő reggel van,
Már felébredt az agyunk,
Észhez sem kapunk,
S már Földváron is vagyunk,
Megnéztük a régi várat,
És nyaltunk fagyiból egy párat,
Felhördül a busznak a hangja,
Nemsokára megérkezünk Dunapataj-ra,
Megláttuk a helyet ez volt ám a tény,
A tábor volt az melynek neve Holdfény,
Sanyi is bement nagy erőt merítve,
Lementünk fürödni a jó öreg Szelídre,
Megtanultuk Ruth-on és Naomi-n keresztül,
Hogy döntéseink nem maradnak következmény nélkül,
Gondviselő atyánk tanította nékünk,
Engedelmesebben kellene hogy éljünk,
Megszerveztük szépen a tábori sportnapot,
S minden csapat érte sok pontot kapott,
Nekünk meg csak a vízibomba jutott,
Volt sok játék és mégtöbb kacagás,
Ezek közül egyik a számháborúzás,
És a kreatívkodás,
Ettünk sok finomat,
Hideget és meleget,
Főzött ránk kitartóan,
A felnőtt sereg,
Köszönjük a tábort melyet Edit néni szervezett,
Remélem hogy jövőre is veletek mehetek.
A gyermektáborról készült további képek a következő link segítségével tekinthetőek meg:
http://www.refdunantul.hu/lap/csosz-soponya/hir/mutat/2430/