
Meg kell vallanom őszintén, hogy nem nagy lelkesedéssel indultam szombaton Sárkeresztesre az ifjúsági teaház újabb alkalmára. Ennek az volt az oka, hogy nem vagyok egy sportember, és ezt az alkalmat pedig a sportpályára szervezték a házigazdák. Mivel azonban a csőszi-soponyai ifis fiúk lelkes teaház látogatók és volt egy-két vállalkozó lány is, hát elindultunk.

A nap melegen sütött, így aztán gyorsan megettük a szendvicseket, nehogy megromoljanak. Közben megérkeztek a meghívott vendégek is, Temesvary Jóska és felesége Sandra, akik egy amerikai misszió (Team Expansion) munkatársai itt Magyarországon és a program nagy részét szolgáltatták ezen a délutánon. Egy rövid ismerkedés után a fiatalok számára igen érdekes, bár nem túl könnyű játék következett: a baseball. Én nem igazán értettem, ki, mikor, hová és miért fut, de a srácok nagyon élvezték. Azt ők is bevallották, hogy idő kell mire a szabályokat kezdi kapizsgálni az ember, így aztán megnyugodtam, hogy ez nem a koromból fakad. Levezetésként azért játszottak magyar focit is.
Így kellemesen elfáradva leültünk a fűbe és a testi után a lelki gyakorlat következett. Rövid interaktív áhítatban azt tanulhattuk meg Dánieltől és barátaitól, hogy a bölcsességet és el nem múló értékeket nem a világban kell keresnünk, hanem sokkal inkább Istennél, az ő Igéjében. Ezután Jóska beszámolt arról, hogy mit is csinálnak immár 7 éve ebben a misszióban itt Magyarországon, és mi az, amit szeretnének megtanítani a fiataloknak, hogy hogyan élhetnek a mindennapokban úgy, ahogyan azt Jézus tanítja, és hogyan adhatják ezt tovább másoknak is. Már ennyi élmény is elég lett volna, hogy azt mondjam (a sárkeresztesi óriásszúnyogok csípései ellenére is), de jó, hogy mégis eljöttem. Pedig itt még nem ért véget a délután, mert hallhattunk még egy bizonyságtételt is Sandy-től, aki nagyon jól beszél magyarul, és elmondta, milyen küzdelmes és nehéz út vezetett az ő gyermekkori hitbeli nevelésétől megtéréséig. Tűz melletti szalonna és virsli sütögetés közben kötetlen beszélgetéssel zárult az alkalom.
Megint megtapasztalhattam azt, amit már oly sokszor: az Isten csak azt tudja megáldani, amit mi odaszánunk. Ha nem szánjuk rá időnket és energiánkat, hogy elmenjünk egy szép napos szombat délután egy egyházi rendezvényre, akkor nem gazdagodunk élményekkel, új kapcsolatokkal, egymás hite általi épüléssel. Mi, akik elmentünk, hiszem, hogy gazdagabbak lettünk. Kedves testvérem, aki otthon maradtál, vagy más programot választottál, legközelebb ne foszd meg magad Isten áldásaitól!
Vaizerné Molnár Erzsébet