Március 1. 

     16 órától 18 óráig Kósa István lelkipásztor előadását hallgattuk meg „Misszió a szórványban" címmel.

     Hallhattuk, hogy 3100 településnek 770 lelkésze van. Van olyan szórvány, ahol 1 fő részére is megtartásra kerül az istentiszteleti alkalom.

     Van olyan leányegyházközség, ahol van hely, de lelkész nincs, missziós egyházközség, ahol nincs elég pénz, vannak szórványok, ahol szervezet nincs, hitélet van.

     A születések száma csökken, ha ez a tendencia marad, úgy 20 év múlva 20%- kal leszünk kevesebben.

     A Református Egyház sok kicsi és kevés nagy településből áll. Országos átlagban 517 fő református jut településenként. Minimális lelkészi szükséglet: kb. 200 eFt (javadalom + nyugd. jár. + rezsi + közl. költségekre).

     Nagyon sok táblázat, grafikon bemutatásával szemléltette az előadó a reformátusok országos helyzetét, a missziói feladatokat, a szórványok fényében.

     Feladatunk gondoskodó egyháznak lenni, melyet egy nagy szíven belül kis szív rajzzal szemléltetett.

18 órakor vacsora volt.

18.30 órakor esti áhítat következett, amelyet Imre Bálint esperes úr tartott.

     Az áhítat kezdő éneke a 165. dicséret volt: „Itt van Isten köztünk..", alapigéje pedig a Luk. 14,28-34. versek: „Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költségeket, hogy telik-e mindenre a befejezésig?...."

     Telik mindenre? - özönlenek a kölcsönt ajánlók, reklámozzák a kölcsön ajánlatokat.

     Egyre többen vannak, akiknek nem telik (még kenyérre sem..)

     Mi a fontos? (mindenkinek magának kell eldöntenie)

     Folytatni kell az őrálló feladat ellátását.

     Az áhítatot a 345. dícsérettel zártuk „Ím, nagy Isten, most előtted szívem kitárom. Menedékem nincs sehol a földi határon..." 

19 órától 19.30 - ig

     Tájékoztatót hallgattunk meg ifj. Márkus Mihály lelkésztől, a 2010. június 25-27. között Pápán megrendezendő REND napok szervezéséről.

19.30 - tól 21.00 óráig Fórum beszélgetés volt.

     A Fórumot az 511. dicséret éneklésével kezdtük „Maradj velem, mert mindjárt este van. Nő a sötét, ó el ne hagyj Uram..."

     A Fórum keretében a gyülekezeti beszámolókat kezdtük el.

 

 

Március 2.

8.00 órakor bőséges reggeli.

8.30 órakor Áhítat.

     Az áhítat kezdetén a 105. zsoltárt énekeltük: „Adjatok hálát az Istennek, Imádkozzatok szent nevének...", majd a 167. dicséret éneklésével folytattuk: „Jöjj mondjunk hála szót, Hű szájjal és hű szívvel. Mert rajtunk itt az Úr Nagy csoda dolgot mível..."

     Az áhítatot Vass Edit Szeréna Csősz, Soponya Egyházközségek lelkipásztora tartotta a Luk. 15,1-7. versek alapján.

Az elveszett juh

     A jó pásztor észreveszi az elveszett juh hiányát. Az egy is veszteség, vállalja a megpróbáltatást, vállalja a nehéz útszakaszt. Öröme van, ha vállára veheti az elveszett bárányt, mer őszinte lenni, ami másokra is átragadhat.

     Feltette a kérdést: Fáj-e nekünk, hogy valaki nincs itt, utána megyünk- e?

     Az áhítatot a 397. dicsérettel fejeztük be: „Ó, Sion ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak, hajnalod közel!.."

9.00 - 10.00 óráig folytattuk az előző este megkezdett gyülekezeti beszámolókat.

10.00 órától Zámbó András káposztásmegyeri lelkipásztor előadását hallgattuk meg „Misszió a nagyvárosban" címmel.

     Előadása az alábbiakra épült: Keresd a gondokat! Nem mindegy, hogy a kívülről jövő emberek hogyan látnak bennünket, gyülekezeteket.

     A kívülről néző emberben lelki éhség van. Találkozik valakivel, az a közvetítő, a fogadó fél. Felkészült keresztyének legyenek a találkozási pontokon. Fontos az első benyomás, hogyan hallgatjuk meg. A kereső embert a szükségleteiről tudjuk felismerni és hozzásegíteni ahhoz, hogy a legrövidebb úton megtalálja a gyülekezetbe vezető utat.

     A szükségletekre milyen válaszok lehetnek?

     Figyelem, problémafeldolgozás, magvetés, tanítás, befogadás, kapcsolat, barátság.

     Fontos, hogy felismerjük Istentől kapott szerepünket, küldetésünket.

     A megtérés, újjászületés a misszió egyéni oldala.

     Imádkozni, bizonyságot tenni feladat, az emberekben Isten elvégzi a többit.

     A missziói feladat nem könnyű, hiszen az emberek nagyon sokfélék (vannak ellenségesek, közönyösek, akik támadnak, de ilyenekkel nem kell vitatkozni), imádkozni kell értük, s életünkkel kell világítani.

     Vannak nyitottak, érdeklődők is, akiknél a magvetést, hívogatást, ajánlást meg tudjuk tenni, mert fogadó készek rá.

     Vannak küszöbön állók, akik feszültek, támaszt keresnek, harcolnak.

     Vannak megtérők, növekedők, elkötelezettek.

     Találkozási pontokról, helyekről, lehetőségekről volt még szó.

     A kiadványok, hirdetések, belső portálok, internet, honlapok, hittan, napközis és egyéb táborok, a hívő ember munkahelye, baráti kapcsolatok.

     Fontos, hogy milyen a kisugárzásunk.

     Szó volt az ÚJAK FRONTJAI missziói találkozásokról, HOZZ MAGADDAL EGY EMBERT!

     Meg kell keresni a feladatokat és az arra alkalmas embereket. 

     Szemléltetésként 6 kockát rajzolt.

     Az 1. kocka ábrázolta a teremtés képet az Isten és ember közötti harmóniát, szeretetet.

     A 2. kocka: a fellázadt ember kiiktatta életéből Istent, ő magát tartja Istennek.

     A 3. kocka: aki nem hisz Istenben, kárhozottá lesz (Istentől elszakadás esetén elhangzik, legyen a te hited szerint, hisz nem vagyok a te számodra).

     A 4. kocka: Isten a Fiát, Jézust küldte értem, érted, magára vette a keresztet (örömhír húsvétkor).

     Az 5. kocka: felment a mennybe, helyet készített (reménység).

     A 6. kocka: elfogadni az Istent, a bűn felismerése, megvallása, megbékélés Istennel, emberrel, önmagammal.

     Sokan kérdezik, miért engedi meg Isten ezt vagy azt a rosszat. A válasz egyszerű, az ember elfordult Istentől.

     Az előadás a 356. dicséret éneklésével fejeződött be: "Felvirradt áldott szép napunk, Ma teljes szívvel vígadunk...."

12.00 órakor nagyon fimon ebéd és 14.15-ig szabadfoglalkozás volt.

14.15-től 15.30-ig Vass Edit Szeréna lelkész előadását hallgattuk meg „Misszió falun" címmel.

     Az előadás kezdetén a 396. dicséretet énekeltük: „Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak s harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap...."

     Elhangzott egy fontos szó: ÉBRESZTŐ!

     Rendkívül tartalmas, őszinte előadást hallhattunk. A kivetítőn megjelent első kép „Anyamadár eteti éhező fiókáit."

     Részletesen bemutatta Csősz, Soponya településeken 2001. óta az egyházközségekben végzett munkát a kezdettől napjainkig. A sok problémát, kudarcokat, majd gyümölcsöző szép eredményeket.

     Előadásában kiemelte a kapcsolatok fontos szerepét, amely révén nyerhetők meg inkább az emberek az Isten szolgálatára.

     Szólt a TÉMA nevű rendezvényről (Tavaszi Ébredés Misszió Alkalom).

     Hogyan tovább?

     A missziói látogatások fontosak (itt vérzünk el), a motiváció, a munkatársak továbbképzése, programok szervezése a nyár folyamán, az ökumené tovább erősítése, a megérintettek megtartása.

     Misszió jelentése: ahol megtalálom lelkem békéjét és át tudom adni.

     Embereket lehet megmenteni. Milyen az életem Krisztussal, Krisztust tudjuk ajánlani a másik embernek.

     Egyik koldus megmondja a másik koldus barátjának, hogy hol talál kenyeret.

16.00 órától Dr. Huszár Pál egyházkerületünk főgondnoka tartott előadást „2010, a választások éve" címmel.

     Előadás kezdetén a 264. dicséretet énekeltük el: „Áldjad én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát!..."

     A választás jó és rossz közötti különbségtételt jelenti. Több igehelyet is említett a választással kapcsolatosan: 1 Kir. 3,9., Józs. 24,15., Róm. 2,18.

     Összefoglalta a mai állapotot, ahol társadalmunk tart, amit mindnyájan észlelünk, látunk, hallunk és tapasztalunk. Az ország változásért kiált.

     Van megoldás, menekülés, de ezt felülről el kell kérni, odamenekülni az Úristenhez. Hisz nekünk ígéret van Tőle:  „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy."

     Fontos a választásokon a minél nagyobb létszámban történő megjelenés, valamint a hit, meggyőződés alapján való helyes döntés.

17.00 órától gyülekezeti beszámolók folytatódtak.

18.00 órakor finom vacsora következett.

18.30 órakor volt az esti áhítat

     Az áhítatot Nemes Gyula főjegyző úr tartotta, amely a 42. zsoltár éneklésével vette kezdetét: „Mint a szép híves patakra A szarvas kívánkozik, Lelkem úgy óhajt Uramra, És hozzá fohászkodik..."

Alapige: Ézs. 2,5. „Jákób háza jöjjetek.."

     Elhangzott, mi vagyunk a választott maradék. Végezzük a szolgálatot, bíztatást kapunk: „Jöjjetek énhozzám..., belőlem merítsetek erőt a szolgálathoz."

     Az Úr Jézushoz fordulni, imádkozni fontos feladat. Aki az Úr útján jár, áldás veszi körül. Halljuk néha: "jó neked, hogy rendezett az életed". Jó, ha látja a világ, hogy a keresztyén ember élete világít.

     Hisz tudjuk az Isten kövekből is támaszt fiakat. Megérezzük, szükség van Istenre. Másokat is bátorítsunk!

     Misszió bátorítani másokat, hogy bekapcsolódjanak a közösségbe, örömmel fogadjuk az újakat.

     Ez az ige a hamisság veszélyére is rámutat. A keleti szokások, szobrok, bálványok, mennyi vesz körül bennünket. A születések száma 0,9-1,2 körül van. De ki lesz a bálvány? A gyermek is lehet. Nem akarta meghallani az emberi szót sem, nemhogy az Isteni figyelmeztetést. Ugyanígy egy férj vagy feleség is lehet bálvány, azáltal, hogy bálványozni kell, hogy el ne hagyjon.

     Ha meg tudok hajolni Isten előtt, alázatos tudok lenni, ha oda tudok borulni a kereszthez, megbocsát.

     471. dicsérettel zárult az esti áhítat: „Fel barátim, drága Jézus zászlaja alatt, Rajta, bátran! Megsegít és győzedelmet ad..."

19.00-21.15-ig Fórum.

     A Konferencia Fórum beszélgetésére megérkeztek az Egyházkerület vezetői.

     Örömmel és jól eső érzéssel fogadtuk Steinbach József püspök urat, Köntös László lelkészi főjegyzőt, Bellai Zoltán püspöki főtanácsadót, hogy megtiszteltek bennünket az együttes megjelenésükkel.

     Dr. Huszár Pál egyházkerületünk főgondnoka már 16.00 órától velünk volt.

     Püspök úr 5-5 percet biztosított magának és vezető társainak, s inkább kérte, hogy igazi fórumbeszélgetés legyen.

     Fórum keretében szó volt a nyakkendő nélküli látogatásokról, annak élményeiről, amelyek kötetlen, őszinte találkozások voltak a kerület 204 lelkészénél. Folytatni kívánják ezt az intézményekre, testületekre is kiterjesztve.

     Tervezik a látogatásokról fényképalbum kiadását.

     Szó volt a lelkészi egzisztenciáról, amelyről vitaanyag készül 5-6 variációban. Tervezik a nagy városokban a generális vizitációt. A missziói lelkészi állások fínaszírozása elkülönített pénzből történik.

     Említés történt a kerületi ifjúsági és hittan találkozóról, amely július 12-18. között Balatonfenyvesen kerül megrendezésre, max. 300 gyermekre számítanak.

     Püspök úr fontosnak tarja a református értelmiség elérését, a rétegek elérését (orvosok, közgazdászok, mezőgazdászok).

     A REND alkalomra történő hívogatás fontos, Komáromban 8 ezer fő volt jelen.

     Dr. Huszár Pál 2009. május 22-én Debrecenben szerzett élményét emelte ki, ahol az egységes Magyar Református Egyház alkotmányát írták alá. Ezen az alkalmon 72 fő lelkész szolgáltatta ki az úrvacsorát, 20-25 ezer fő volt jelen.

     Köntös László elmondta, ma az egyház nem működik magától, fel kell fedezni, hogy összetartozunk. Meg kell tanulnunk együtt gondolkodni, szolgálni. Egyháztagok nélkül nincs egyház. 

     Bellai Zoltán elmondta, elég sok egyházközség tűrőképessége határához érkezett. A Kerülettől támogatásra csak úgy nem lehet számítani, a támogatásnak feltételei vannak, 3-5 éven belül talpra kell állni.

     Intézményekkel kapcsolatosan két fajta nézet van, az egyik szerint fontosak, hogy legyenek, a másik nézet szerint, nem kellenek. Ezek a nézetek feszültséget okoznak, sok pénzbe kerül, de sok áldás is van.

     Elmondta, hogy a Hévizi öregotthon Kehidakustyánba kerül áttelepítésre. Tervek szerint 60-70 fő idős ember részére ad otthont. Egyéb szolgáltatás is lesz az intézményben, ami egyben bevételi forrást is jelenthet.

     Lelkészi támogatásra sok fedezet kell. Az egyházkerületben 204 fő lelkész közül 88 fő esetében garantált a háttér, 40-50 fő esetében borotvaélen táncol, a maradék fő esetében már nem rendelkeznek biztos hátérrel.

     Szétosztás történik, de nem adunk össze.

     Pedig fontos, ha botlik a gyenge, segítse az erős, „egymás terhét hordozzátok", ha nem így teszünk, egyenként elveszünk.

     Püspök úr tájékoztatott bennünket, hogy minden hónap utolsó szombatján, vagy vasárnap délután, igény esetén lehetőség van rá, hogy a felső vezetés gyülekezeti összejövetelen vegyen részt.

     Nagyon fontos a személyes kapcsolattartás, a látogatás, a pásztoráció.

 

 

Március 3.

8.00-8.30 óráig reggeli.

8.30 órától 9.30-ig kiértékelő beszélgetés volt.

10.00 órakor záró istentisztelet úrvacsorával.

12.00 órakor ebéd.

     Összegezve a konferencia három napját elmondhatom, az elhangzott igék, az énekek, a gyülekezeti beszámolók, a beszélgetések, és a magas szintű, igen tartalmas előadássorozatok után lelki feltöltődéssel érkeztem haza.

     Megtisztelve éreztem magam gondnok társaimmal együtt, hogy az Egyházkerület vezetői együttesen ott voltak közöttünk.

     Jók és építőek voltak az őszinte beszélgetések. Öröm volt hallani, hogy az idei konferenciára az előző évekhez képest + 60 fővel többen jelentkeztek.

     A kiértékelő beszélgetésen, a gyülekezeti beszámolóm alkalmával elmondtam, hogy nálunk is, hasonlóan más gyülekezethez, a kicsi mag az, amely hordozza az egyházat.

     Röviden bemutattam az egyházközséget, a főbb bevételeket, kiemelve a maroknyi gyülekezet által összeadott perselypénz és adomány összegét.

     Örömmel mondtam el ismételten, hogy mennyire hálásak lehetünk, hogy lelkészházaspárunk van.

     Hálás vagyok az Úristennek, hogy ismét ott lehettem, s ha csak érintőlegesen is, de tovább adhatom, megoszthatom, amiről szó volt a konferencián.

     Továbbá örömmel mondhatom, hogy személyesen nekem a megerősítést, a lelkesedést, feltöltődést hozta a konferencia.

     A múlt vasárnap már pár szóban, nagyvonalakban tájékoztatást adtam, de ígéretem alapján, az előző évekhez hasonlóan írásban is megtettem.

     Az Úristen áldását kérem mindnyájunkra.

     Kérem az Úristent, munkálkodjon bennünk Szentlelke által, adjon közénk munkásokat, mert ahogy a világban, úgy Sárszentmihályon is az aratnivaló sok, a munkás kevés.

     Imáinkban kérjük, hogy a kis magot sokasítsa meg egyházunkban, hozzon ébredést.

     Isten Szentlelke mutassa meg mindnyájunknak, a nekünk szánt feladatot, a küldetést, találjuk is meg azt a területet, ahova az Úristen őrállónak szánt bennünket.

     Isten áldását kérve, benne bízva és reménnyel telve, nem csüggedve kívánok mindnyájunknak erős hitet, halló füleket, látó szemeket, jó egészséget, sok erőt a terhek elhordozásához, együtthordozásához.

 

Sárszentmihály, 2010. március 14.

 

Sebestyén Sándorné

gondnok