Mezőföldi Református Egyházmegye

Elköteleződés - visszatekintés az őszi Refisz konferenciára

2015-02-03 06:25:15 / Polgár Tibor

 

Hosszú évek teltek el azóta, hogy legutóbb Refisz táborban vagy konferencián vettem részt. Mostanra már kicsit kezdtem úgy érezni, hogy „kiöregedtem” belőle, hiszen a velem egykorúak ott inkább már szolgálók, mint résztvevők. Végül Anna barátnőm meggyőzött, amiért nagyon hálás vagyok.

 

Most először fordult elő, hogy nem tudtuk egy kezünkön megmutatni, hányan érkeztünk Fehérvárról, ugyanis most 34 fiatal döntött úgy ebben a kicsiny dunántúli városban, hogy ezen a bizonyos októberi hétvégén Miskolcra megy, az őszi Refisz konferenciára. Az első lépést megtettük az elköteleződésben, hiszen ezernyi más program közül választhattunk volna. Gondolatébresztőnek szeretnék idézni néhány mondatot, melyeket az előadásokon, áhítatokon hallhattunk:

 

„Ha Isten megkérdezné, hogy Őt követed-e, mit válaszolnál? Az olyan válaszok, mint a nem tudom, remélem, talán nem léteznek. Igen vagy nem? Ez a két lehetőség van.”

 

„Te mitől félsz? Mit mulasztanál el azzal, ha Isten iránt elköteleződnél? Mit kellene feladnod, ha követnéd Jézust? Merd odaszánni magad!”

 

„Isten teljesen elkötelezte magát irántunk. Ő soha nem kér olyat, amit Ő már meg nem tett volna.”

 

„Azért félünk az elköteleződéstől, mert azt gondoljuk, hogy akkor bekerülünk egy szűk csatornába. De ez nem így van! Valóban át kell menni a szűk kapun, de utána, akármilyen hihetetlen, kitárul a világ.”

 

„Az elköteleződés nem kötelező, hanem önkéntes. Ez egyik oldalon elköteleződés, a másik oldalon függetlenségi nyilatkozat. Nincs a világban szabadság. Valahova mindig tartozunk. Rajtunk áll, hogy hova. A Sátán számára borzasztóan dühítő egy-egy ilyen függetlenségi nyilatkozat. De ezt ki is kell mondanunk. Mindent, amit nem adunk át Krisztusnak, azt a Sátán fel fogja használni.”

 

Sokunkban megfogalmazódott a hétvége során, hogy az életünk mely területe az, ahol nagy szükség van az elköteleződésre, s tudjuk, hogy a legfontosabb mindenekelőtt az, hogy Isten iránt teljesen elköteleződjünk. Az elköteleződés több egy döntésnél, az a jövőre is vonatkozik, hosszú távú irányválasztás. Nem szabad félnünk attól, hogy nem leszünk „trendik” a világ szemében, vagy hogy nem jut majd elég pénz másra, ha Istennek adunk először, vagy nem lesz elég időnk mindenre, ha nap mint nap olvassuk az Ő Igéjét és még imádkozunk is Hozzá. Ő meghalt értünk, elköteleződött irántunk, s ezt nem változtatja meg semmi, senki. Rajtunk áll, hogy mi merjük e meghozni a döntést, hogy Isten iránt elköteleződjünk.

 

Te, kedves Olvasó, elköteleződtél már, ha nem, elég bátor vagy ahhoz, hogy elköteleződj Isten iránt?

 

Bízz Benne, az Ő ígérete ma is szól, és neked szól: „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Máté 6:33)

 

„Aki elköteleződik, annak az elköteleződés adja a problémáit, de ez is menti meg őt. Van, amikor nem spórolható meg a tüzes kemence, és be kell menni (ld.: Dániel próféta könyve, 3. fejezet), de Isten velünk lesz, bejön velünk. Az elköteleződés segít dönteni az ilyen nehéz helyzetekben. Az elköteleződés átvitte Pált is sok szenvedésen, és segítette túltekinteni azokon. Segít, amikor erkölcsi döntéseket kell hozni (ld. József és Potifár felesége).”

 

„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róma 12:1–2)

 

 

Krauszné Szabó Virág