Mezőföldi Református Egyházmegye

Hétköznapi csodák - a Magyar Református Szeretetszolgálat beszámolója

2014-12-13 05:02:35 / Polgár Tibor

 

 

Hálásak vagyunk, amikor látjuk a támogatottak szemében megcsillanó örömet és azt, hogy valódi segítséget jelent a szeretetszolgálat adománya. Írásos formában ritkán érkezik visszajelzés az adományokról, ám most egy ilyen levelet kaptunk, melyet örömmel adunk közre.

 

Érezték már a szegénység tehetetlen kínját? A kilátástalan hétköznapok ólomsúlya egyszerű szükségleteket is összetett feladatokká alakít, küzdelemmé formálódik a lét. A mindennapi betevő egyhangú, már ha van, a meleg lakás esetleges, a számlák kéretlenül özönlenek, munka vagy van, vagy nincs. Az egyetlen biztos állás jövedelme a további napok beosztási kényszerét garantálja. S ha még a betegség is felüti a fejét, borul a jól bevált gyakorlat ritmusa. A gyógyszer kell, a meleg ruha nélkülözhetetlen csak a rávaló hiányzik valahonnan. Mert gyakran réseket tud betömni, akiknek a szegénység benézett az ablakán. Valami mégis más náluk! A fenti helyzetet szomorúnak, félelmetesnek, boldogtalannak képzeljük. De ők szép családi életet élnek, szeretik egymást. A férj megsimogatja feleségét a vacsora után, a gyermekek megbecsülik, amijük van, rendesen tanulnak, vígan élik hétköznapjaikat. Gyakori szófordulata a családanyának, „megsegít a Jóisten”. Imával élnek, bár nem az a templomba járó fajták. Munkára biztattuk őket. Tálcán kínálja a természet a legkülönbözőbb finomságokat: a kamilla, kökény, csipke garmadával roskadozik mező füvén, erdő szélén. A fiatalasszony kapva-kapott a lehetőségen tanfolyamra járt –ha már munkanélküliként megszólították- gyógynövénygyűjtő képesítést szerzett. Lélekkel telten szedték a vadgyümölcsöket, gyógynövényeket. Lett is gazdája hamar! Idénymunka is került a nyáron. Meghallgatott minket az Úr, újságolta egyszer boldogan. Lett egy kicsit finomabb ebéd, és a tartozások is olvadni kezdtek. Új lendületet kapott a család, amikor a Magyar Református Szeretetszolgálat ruha- és élelmiszersegélye megérkezett hozzájuk. Ma is büszkén mutogatják a tele szekrényeket, ahol kivasalva állnak a szép ruhák. Ebben a csomagban volt egy hatalmas szőttes asztalterítő. Asztal ugyan nem volt hozzá, mert a hattagú családnak nem volt olyan asztala, ahová leülhettek volna együtt. Szívszorító volt látni! A gáztűzhely is erősen cserére szorult, a sütő ajtaját egy bottal támasztgatták. Szóval ott volt a terítő, szép és nagy, és a vágy, hogy egyszer a nappali közepén erős faasztal áll és mellette a víg család a karácsonyi vacsoráját fogyasztja. S Isten meghallgatta most is a hozzá fohászkodót, és úgy rendezte az Őt szeretők gondolatát, hogy találkozhattak. Hála Istennek és a Magyar Református Szeretetszolgálatnak megvalósult a vágyva vágyott álom csodásan szép, erős asztalt és hozzá székeket, valamint egy tűzhelyet kapott a nélkülöző család. Az adomány részét képezte egy doboz finom alma is, abból az almából, melyből ötszáz tonnát a Szeretetszolgálat a magyar almatermelő gazdák megsegítésére felvásárolt az orosz embargó miatt. Tudom, almás lepénnyel próbálták ki az új sütőjüket, ódák hangzottak finomságáról és az új bútorok szépségéről, praktikusságáról. Szíven ütött és még mai nap is könnyet csal a szemembe, ha rágondolok: a fiatalasszony hitetlen arccal, átszellemült boldogsággal ült az asztal végén, kapaszkodva belé, mintha nem hinne a szemének. Testet öltött a Csoda: „itt az asztal, lesz hol enni karácsonykor..” – rebegte. S mintha mágnes húzta volna, odament a szekrényhez és könnyű kézzel elővette a szép szőttes terítőt, ami pillantok alatt a méltó helyére simult a terebélyes faasztalon.

 

 

Forrás: www.jobbadni.hu