Az itt levők szeretnének Istenre figyelő életet élni, mert Jézus tanítványai értik Jézus beszédét. Értik, tudják, aki nem cselekszi Isten akaratát, nem tartja be törvényeit, az nem mehet be az Isten országába. Az engedelmes, cselekvő élet vezet Isten országába, aminek része a szociális és lelki érzékenység. Erő, gazdagság van közöttünk, mert tudjuk, mindent ajándékba kaptunk. Isten akarata, hogy életet mentő segítség legyen a mi segítségünk. És átélheted testvérem, hogy Isten segít, mert gondot visel rád. Feladatunk, hogy elmondjuk a Lázároknak, és gazdagoknak, hogy Isten segít. Hiszem, hogy az ünnepi lakomára meghívott minket az Úr - mondja az áhítatot imádsággal lezáró házigazda.

Az Ó Sion ébredj című énekünk zengő hangjai után Kovács János egyházmegyei gondnok megfogalmazza mai együttlétünk legfőbb célját: „olyan presbiterek legyünk, hogy lelkész testvéreinknek jó munkatársai lehessünk.”

Kótai János egyházmegyei főjegyző a lelki épülésre helyezve a hangsúlyt kéri, tanuljunk egymás meggyőződéséből és munkájából.

Imre Bálint esperes a választások kapcsán köszönetet mond az ismételt bizalomért, és az elmúlt hat évben kapott támogatásért. Ismételten kéri a gondnokok, presbiterek támogatását, munkáját, bevonva ebbe a gyülekezeti tagokat, egymást kölcsönösen segítve. „Hálás vagyok Istennek a hat évért. Voltak döccenők, próbatételek, de kaptunk bátorítást, erőt hozzá, így a Mezőföldi Egyházmegye az elmúlt hat év során ékes rendet mutatott”- fejezi be rövid értékelését, köszöntőjét.

Pais Kadosa egyházkerületi tanácsos bemutatkozásában elmondja, hogy nyugdíjas, nemrég még gazdasági vezető volt, és több ciklusban presbiter. Péntek László esperes úr idejében egyházmegyei gondnok, és jelenleg is egyházkerületi tanácsnok. Előadása hosszabb időszakot fog át, majd a jelen helyzetértékelése után az általa javasolt teendőknél fejezi be. A presbiter jelentése az őskeresztyéneknél elöljáró. Magyarországon az első presbitériumot Pápán alapították, a továbbiak is innen váltak ismertté. Bethlen Gábor idején Erdélyben a Kanizsai Pálfy János féle presbitérium mintáját vették át és terjedt el. Édesapja Hollandiában tanult református lelkészként. Saját egyéni élménye, de Ruyter admirális szobrát láthatta Hollandiában. Az évfordulón pedig Pápán avathatták ugyanezt a szobrot. Aki eljut Genfbe, a reformátorok falát érdemes megnézni, Bethlen Gábor erdélyi fejedelmünk is ott található. A lelkészek magyarországi (gyászévtizedbeli) elvesztése után az ott élő presbiterek közreműködésével ún. pajtás istentiszteleteket tartottak magánházaknál. Az 1878. évi türelmi rendeletet követően ismét legális volt a református hit gyakorlása. Nosztalgiaként hangsúlyozza, hogy régen a nagycsaládban együtt nevelkedő gyermekek láthatták a szülők vallásos életét, ami általánosan elfogadott volt a református családokban. Néha a presbiteri tisztség apáról fiúra szállt, ez mára megszűnt. A ma már ötven százalékban felbomló házasságokban nevelődő gyerekek nem látják a példát a templomba járásra, hit megélésére, már nem kapják meg ezt a lelki táplálékot. A presbiteri (élet) példák mellett másik fontos építkezési helyszínei volt a felekezeti, és ezen belül a református iskolák, ahol hitre, erkölcsre, Biblia és vallásismeretre nevelték a gyerekeket. Az elmúlt két évben lehetőség a hit- erkölcstan oktatása az iskolákban. Kérdés, a szülők beíratják-e hittanra gyerekeiket. A presbiterré válás folyamatában legmeghatározóbb a presbiterjelölt személye. Szükséges, hogy legyen (Istentől kapott) elhívása. Történelmi gyökereink kapcsán a férfi presbiterek voltak jellemzőek, de a múlt század közepétől Magyarországon szükség lett a női presbiterekre. A presbiter jó, ha egy önálló civil egyesületet is vezet, vagy abban meghatározóan közreműködik, esetleg a helyi önkormányzatban vállal feladatokat. Jobb, ha ő csinálja, mint a lelkész, mert a lelkész felesküdött az Isten szolgálatára. Elmondja, hogy mikor a móri önkormányzatban képviselő volt, sok pénzügyi forrásra volt rálátása, és támogatást is tudott szerezni gyülekezete részére. Hangsúlyozza még egyszer, hogy a presbiter egy Isten Szentlelke által elhívott, tanúságtevő testvér legyen. Azt emeli ki, hogy a presbiterek megválasztásával számukra egy tanulási folyamat (többnyire akkor) kezdődik. Nagyon tetszik neki, ahogy Angliában a presbiterek az ajtó előtt fogadják a testvéreket, és főleg az újonnan érkezőket, akiket köszöntenek, segítenek, tanácsolnak, marasztalnak. Kéri, a lelkészek lehetséges munkáját részlegesen vegyék át a presbiterek. Hangsúlyozza, a presbiter feltétlenül fogadja el a lelkész személyét, igehirdetését, igei alapállását. A lelkésszel, a presbitertársakkal, a gyülekezeti tagokkal mindenkor a békességre törekedjenek. Láthatjuk, a médiában szenzáció a békétlenségből lesz. A református lelkész a presbitérium tagja, elnöke gondnoktársával együtt. Ha lehet, mindig kerüljük a nyilvános vitát - mondja az egyházkerületi tanácsos. A fegyelmi helyzet kapcsán felidézi: „a szocializmusban az Egyházügyi Hivatal szinte azt csinált a lelkészekkel, amit akart.” „De észre kell, hogy vegyük, egy ember nem fegyelmezése miatt nem szabad veszni-hagyni egy egész gyülekezetet. Vagyis nem szabad megosztani egy gyülekezetet, de ezt hagyni sem szabad.” „Fontos a gyülekezetek részéről a világ felé nyitni. A fogyó gyülekezetek trendjét meg kell fordítani.” E célból javasolja a református családok születendő gyermekeit meglátogatni. Külön kiemeli, „az elmúlt években nagyon sok templom felújításra került, ez örvendetes.” „Szintén az a sok iskola, óvoda, bölcsőde egyházi működtetésbe történő átvétele, de azért higgyék el, a jövő egyházában a missziónak kell lenni a legfontosabbnak.” Örül a presbiteri képzésnek, a Pápán beindult hitoktatói képzésnek. „Fő kérdés, milyen lesz a világ nekünk, keresztényeknek, akik fogunk küzdeni a hitetlenséggel?” Meg kell találnunk a helyes utat, ez nagy kihívás. Először meg kell élni a tízparancsolatot… Jézus Krisztus a Hegyi beszédben (boldogságbeszédben) ismét megerősíti a benne foglaltakat. „A világ vezetői azt láthatjuk, hogy csak lekövetői a problémáknak: környezetvédelem, túlnépesedés stb.” „Csak az Én van a Család, a Kisközösség helyett” - és előjönnek a szenvedélybetegségek. „De nem kell elkeseredni - biztat bennünket higgadt stílusában-, mert „a Krisztus világa mindig erősebb volt. Az ateizmussal is megküzdöttek az egyházak.” Példaként hozza, örül, hogy a Szentszék megállapodását a Magyar Állammal a katolikus egyház képviselői segítették. Ha nem lett volna megállapodás, ma a reformátusok is egyértelműen hátrányosabb helyzetben lennének. Hatalmas a felelőssége az egyháznak, hogy a jövőt meghatározó kérdésekre megtalálják az isteni, krisztusi választ. Összegzése: „ne add fel a templomot, az iskolát, ám ezeket az elmúlt 20 évben felújítottuk több száz milliókért.” A lelki életet pedig - véleménye szerint -, nem erősítettük kellően, tehát jelenünkben ez gyülekezeteink és egyházunk legnagyobb feladata.

Szabó Gábor fehérvárcsurgói missziói gondnok bevezetőjében leszögezi, előadása egyben bizonyságtétel is a presbiteri szerepvállalásról, a vele járó szolgálat felvállalásáról és megéléséről saját életében. Az akkori lelkész, Köntös Dezső nagytiszteletű úr felesége Éva néni már gyermekként igyekezett őket mindenbe belevonni. Ő akkor például az iratterjesztést végezte. Majd megtanulta a szeretetnyelvet, a szívességet, az ajándékozást, így hasznosnak is érezte magát. Konfirmációját követően kicsit lélekben „visszaállt”, de a gyülekezetbe eljárt. A lelki visszatérésre jók voltak az ifjúsági táborok, első bizonyságtételét egy ilyen alkalom után tette. Az új lelkészasszony is igyekezett őt bevonni mindenbe. Az idősebb testvérekkel, a fűnyírás kapcsán talált közös hangot, mert értett a benzinmotoros fűnyíróhoz. Másik új ismerete, a számítástechnika révén a gyülekezet könyvelését végezte. A 2000. évben vállalt először presbiteri szolgálatot 24 évesen. Vívódások közepette kapta annak idején az igei gondolatot „ha emberektől van ez a tanács úgy semmivé lesz, ha pedig Istentől, ti fel nem bonthatjátok”. Majd Isten eldönti, hogy tőle való, vagy nem tőle való a feladat, amire kérték. Az elején nagyon lelkes, tenni akaró volt, ma már megrágja, lehiggadt, és krisztusi szellemben dönt, milyen feladatot célszerű elvállalni a presbiteri szolgálatban. Maga a családja sem értette először, miért öl ennyi energiát presbiteri szolgálatába, velük is el kellett fogadtatni, a presbiteri szolgálatot hittel és odaszánással kell csinálni. Voltak mélypontjai szolgálatának, előfordult, hogy rutinná vált. Elmaradtak a csendességek, Istennel együttlétek, ennek elkerülésére ma már tudatosan figyel a lelki életére. Összességében mindenkinek más az adottsága, gyermeknyelv, gyülekezetlátogatás, liturgiában gyülekezeti szolgálat, mindez neveli a szolgálót, presbitert. A legfontosabb, a kívülről jövő keresők kell, hogy lássák, ez egy élő gyülekezet, a lelkipásztorával együtt szolgál. Lehet továbbá segíteni a lelkészt adminisztrációs munkákban, hirdetések felolvasásával, pályázatírással. A presbiteri konferenciák, bizonyságtételek is a gyülekezetek épülésére szolgálnak. Sok erőt merít az ifi énekekből, családi alkalmakból. Ezek a lágy ételek, ezekről lehet áttérni a szilárd ételekre, a kemény igékre, mondja csendes, határozott stílusában. Végül nagy lelki átéléssel felolvassa két kedves versét, és idézi Csokonyi Gizella: Gyertya című költeményét. A gyertya elég, míg közben szolgálva fényt ad. Ezt a lelkületet kívánja a konferencián részt vevőknek, lezárva egy igével: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem”.

Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetésen Pais Kadosa biztat, fel kell vállalni, hogy fiatal, felkészült presbiterek kerüljenek be az irányító testületekbe. Javasolja továbbá, hogy a presbitereknek a meghívók mellékleteként időben küldjük ki a fontos napirendi pontokról szóló írásos előterjesztést, különösen a költségvetést, zárszámadást, mert csak így lehet felkészülni annak megvitatás utáni elfogadására. Szabó Gábor kiemeli, hogy a gyülekezeti fogyás megállítására ki kell lépni a komfort-zónánkból, és hittel cselekedni, mert a gyülekezetek fogyására nem jó megoldás az összevonás. Végül, egész napi csendességünk úrvacsorás istentisztelettel zárult. Tényleg áldott, egymás hite által növekedő alkalma volt a mai nap az Úr mezőföldi egyházmegyei presbiteri csapatának.

Sántha Elek

magyaralmási presbiter