Mezőföldi Református Egyházmegye

Készülhetünk-e a szerelemre? Gondolatok az elvárások törékenységéről, örömeiről a szerelmi kapcsolatban

2014-09-08 06:09:59 / Polgár Tibor

 

 

Nem minden szerelemből lesz tartós kapcsolat. Viszont vannak, akik szívvel-lélekkel törekszenek kapcsolatuk megőrzésére. Kérdés lehet a szerelem, a reménység megmaradása és ápolása a házasságban. Elmarad és lemorzsolódik a hétköznapokban?

 

A megőrzött kapcsolatra fel lehet készülni. Akárcsak az örömre és az áldásra. Pl. ihletett előadások, lelki élet és feltöltődés által. Vagy a lelkiségre is nyitott családterápiás kutatások ismereteinek fellapozása által. A házasulandók esetében jó alkalom lehet a készülésre a jegyes beszélgetés. A házasságkötés előtti jegyes beszélgetések fontos területe nemcsak az esküvő menetének megismerése, hanem az elvárásokról való beszélgetés. Ezeknek eminens hatása van a családi élet hétköznapjaira. Ez lehet egy romantikus, vagy heves érzelmektől vezetett folyamat. Mint akár a családi egység kialakítása, amely a házasságra való nélkülözhetetlen felkészülés idejét jelenti. Jó kitérni ezekre, hogy hidat alkothassunk a felek között (nyilván a felek közreműködésével). A szerelmi történetben nemcsak Rómeót és Júliát választotta el egymást egy emelet, egy erkély, amelyet az udvarlás, a dal, az ének, az egymásra való figyelés hidalt át. Az egymás jelenlétének való örvendezés is fontos része ennek. Sajnos, ma is „emeletek” és „távolságok” lehetnek a felek között. Nyilván az elvárások ügye a szerelmi kapcsolat, a bizalom, az egység tartósságát is befolyásolja. Ha a felek úgy döntenek, hogy együtt szeretnének maradni, az elvárások a családi kötelék jövőjéről is adhatnak eligazítást. Mert ezek megsértése nem minden esetben vezet a kapcsolat végső megterheléséhez, de bizonyos érzékenységet, sértettséget vonhat maga után. A családterápia is felfigyelt ezekre a jelenségekre. A családterápiás kutatásokat lehet és jó alkalmazni a jegyes beszélgetések során. Hogy a párok elfogadják és megértsék egymást. Ilyen terület az elvárások „veszélyzónáinak” területei, amelyeket feltérképezve, már nem tűnnek veszélyesnek. Eljön az ideje annak, hogy az elvárásokról ne csak beszélgessünk, ne csak éljünk, hanem meg is valósítsuk őket. Sőt, az öröm és boldogság területeivé válhatnak. A kérdés már csak az: hogyan? Beszélgetések, megértés által. Isten segítsége, útmutatása és az imádság által!

 

Ha nem beszélik meg az elvárásokat a szerelem örömétől megilletődött felek, sőt ha nem értik meg a felek egymást, elcsodálkozhatunk az akár áthidalhatatlannak tűnő különbségeken. Mert annyira más elvárások kerülnek előtérbe egy nő és egy teljesen más lény, a férfi megfogalmazásai alapján, mintha teljesen más bolygóról érkeztek volna. Mert nyilván nem csak az életkor, vagy a más családi kultúra, hanem a teljesen más biológiai előfeltételek alapján gondolkodnak másként a férfiak és a nők. Mégis a megértő és elfogadó kommunikációban a különbségek gyönyörűen kiegészíthetik egymást. Akár egy olyan „feszültségzónát” alkothatnak, amelyet csakis a két fél egymáshoz való közeledése, egymás elfogadása oldhat fel. És ezen a ponton van szükség a hitre, a krisztusi elfogadásra és szeretetre. Mert a másság elfogadásában, egymás integrálásában Jézus Krisztusnak felbecsülhetetlen szerepe van. A szerelmi viszonyban is. Isten teremtett minket, Ő tudja, hogyan működik a szerelem és annak megmaradása. Hallgassunk rá. Ő eligazítást ad igéjében. Bemutatta Krisztusban kitartó hűségét és szeretetét. Ez adhat alapot az áthidalhatatlan különbségek megbeszélése során. Rákérdezve és őszintén elfogadva egymást a következő gondolatok bukkanhatnak elő. Lássuk ezeket:

 

A nő szerint: a szerelem olyan, mint egy kert, amelyet ápolni kell. Az egymásban való bizalom és a Krisztusban való bizalom erősítheti meg. Nyilván a közös programok, a beszélgetések és az udvarlás segítheti, hogy a szerelem kiteljesedjen. Jó tudni, hogy szeretnek és értékelnek. Jó az is, ha tudják, hogy én mit szeretek, mondja a hölgy! Kell a törődés, a gondoskodás. De a meglepetés és a szabadság is, hogy a másik fél kiteljesedjen. Fontos, hogy a szív, vagyis a lélek értékes belső világát is szeressék, ne csak a külsőt! Ne legyen többé félelem a szívben, hogy egyedül maradok. Ne a birtoklás uralja a szerelmet, hanem a megtalált összhangban, harmóniában és egyensúlyban egészítsék ki egymást a felek. A kapcsolaton is folyamatosan kell dolgozni, folyamatosan lehet fejlődni. Egymáshoz. A megújulásnak, az egymáshoz való ragaszkodásnak és a közös fejlődésnek is kell esélyt adni. A kapcsolat érettségének a jele, ha nem a gyerek van a családi élet középpontjában. A szerelmi kapcsolat meg is fáradhat a hétköznapi strapák között. Ezért keressük a feltöltődést, a megújulást, a megbocsátást, az újrakezdést. A szerelmet pedig nem lehet egyszerűen, mint egy tárgyat kidobni, ha valami nem jól működik a kapcsolatban, hanem közösen dolgozzanak a felek egymás elvárásainak teljesítésében.

 

A férfi szerint: fontos az egyéniség és a bizalom. A férfi szeme előtt lebeg egy női kép. Amely sok mindent jelent. Jelenti a test és a lélek egységét. Ennek a szépsége, egysége és harmóniája lenyűgöző. A kapcsolat része a hétköznapi gyakorlati élet jó megszervezése és ellátása. A feladatvégzés során szerephez jutnak a családi házban eltanult minták és szerepek. A kapcsolat érettségét mutatja, ha a felek különbséget tudnak tenni a múlt és a jelen életvitel-mintái között. Mindkét fél különböző családi mintákat ismert meg és fogadott el. Ezeken kell még dolgozni. Tisztázni kell, hogy mit lehet átemelni, hogy az egységes életvitel során az egységes „minták” mindenki megelégedésére legyenek.

 

Ezek a gondolatok már sok feladatot is megfogalmaznak. Ezeket a közösen eltöltött időben, türelemmel és hittel lehet megvalósítani. A különbségeket jó elfogadni. Ebben segít Krisztus, aki elfogad akkor is, ha megfáradunk, ha nem vagyunk szeretetre méltóak. Viszont a különbségek belső kínt is rejthetnek. De nem szükségszerűen. Mert megváltoznak, átalakulnak az egységre való növekedés során. Mégis, addig is, jó a másik fél másságának és családjának az elfogadása. Jó letenni a múltat, a Krisztusban való hitben. Vele minden megújul. Jó megszabadulni a múlt terhétől. Jó megerősödni a közös élet hordozására. Ebben segít az ének, a reménység, a közösség, a lelkiség közös megélése és gyakorlása. Egymás segítésére. Mert nem jó az embernek egyedül lenni. Főleg nem jó a páros magány! A problémákat, feszültségeket a kétely csak fokozza! A különbségekről, nehézségekről, sötétségekről való kommunikáció nem segít. Hanem csak a közös reménységről, a hitről szóló. Meg arról, ami összeköt. Az segít, ami szép, tiszta, nemes és jó. Ezek a gondolatok járják át szívünk. Ezekről és érzéseink elfogadásáról beszélgessünk. A hatalmaskodás a kapcsolatban nem segíti a közös megegyezést, mondta Jürg Wili (terapeuta, Svájc). Sem az egyensúlyalkotást nem segíti. Viszont a „szerepvégzés” segítése, mint a küldetésünk teljesítése jó hatással van a szívre. Nem önmagunk akaratából. Hanem Isten akaratából tiszteljük, szeretjük egymást, akinek a tervében benne vagyunk. Ő teremtett és Ő váltott meg! Ő igazítja meg az életvitelünket is. Aki elfogadott és gyermekévé tett. Ő igazítja meg a szerelmet is, hogy a házasságban is megmaradjon. A világban csalódások vannak. És semmi biztos nincs. Istennél viszont vannak örökkévaló ajándékok és kincsek. Ő adja az örömet, az áldást, a kapcsolatot, a szerelmet. És annak megőrzésére rendeltetett házasságot. Hogy kiegészüljön a lángoló szerelem az örökkévaló bizalommal, szeretettel. Mennyországgal. Erre lehet alapozni és támaszkodni. Mindenkor. Ámen.

 

 

Jakab Sándor lelkipásztor

 

Sárkeresztes-Moha Társegyházközség