Mezőföldi Református Egyházmegye

Így pünkösd előtt

2014-06-04 06:29:07 / Polgár Tibor

 

 

Amikor azokat a mondatokat hallod, hogy „Fogadd be a szívedbe Jézust!” meg „Nyisd ki a szíved ajtaját az Úr előtt!”, gyakran érezhetsz hasonlót ahhoz, mint amikor ránéztél a gimiben egy nagyon egyszerű matematikai egyenletre és hirtelen keletkezett valami érthetetlen és áthatolhatatlan távolság közted és a feladat között. (Ez persze a jó matekosokra nem érvényes, csak a többségre :D) Szóval az érzés abból fakad, hogy felfogod: a feladat nem megvalósíthatatlan, de azt érzed: számomra mégis az. Istennel kapcsolatban azért működik ez így, mert sajna, a lényünk egésze arra van kódolva, hogy ne akarjuk az Istent. Ez a kódolás akkor történt, amikor valamikor régen, a sátánnal kart karba öltve nekiindult az Istent elhagyó ember, hogy felépítse a maga rendszerét. A rendszer valójában nem az övé lett, hanem a sátáné, de neki kell élnie benne. Meg szenvednie, meg meghalnia. Az Istennel való kapcsolatából nem maradt más, mint a hiány és a vád: „Elhagytalak, hiányzol, miért engedted, hogy így legyen? Gonosz vagy, nem szeretsz.” Az „elhagytalak” legtöbbször hiányzik a sor elejéről, a „hiányzol” is csak ritkán van ott, legtöbbször a „miért engedted”-del kezdődik az Istenre gondolása és a „gonosz vagy, nem szeretsz”-re kerül a hangsúly. Márpedig, ha gonosz és nem szeret, miért is akarjad? Amikor pedig azt hallod, hogy „fogadd be a szívedbe” meg hogy „Isten szeret téged”, főleg, hogy „egyetlen Fiát adta az életedért”, ott állsz értetlenül. Ja, nagyon jó lenne, ha szeretne, ha ezt el is tudnád hinni, de a lényed belsejéből valami egészen más szól. És bármerre nézel, minden, amit látsz, téged igazol. Három féle válasszal találkoztam: nincs Isten, de legalábbis megpróbálom elhinni, hogy nincs - a meggyőződéses ateista; van Isten, de nem akarok róla tudni – a sértődött egoista; lehet, hogy van Isten és én igyekszem neki megfelelni – a megfontolt vallásoskodó. Mindegyikből van lagymatag és van fanatikus, de egyik sem különb a másiknál. Az Igazságra, de saját magadra is, meg arra, amit boldogságnak hívsz, csak Isten jelenlétében találhatsz rá. Ugyanis arra lettél teremtve, hogy Isten jelenlétében legyél. Ez most megint olyan fából vaskarikának tűnik, igaz? Mert hogyan legyél ott, ha egyszer nem vagy ott? Fogod a batyud, veszel egy jegyet és odautazol? Nos, nem. Ő jön. Jön, ha vágysz Rá. Olyan nincs, hogy vágysz rá és Ő nem jön. Olyan persze van, hogy nem vágysz Rá, vagy sokkal inkább vágysz másra. Akkor nem jön. Vagy csak nagyon kivételes esetben. Ha viszont vágysz Rá, akkor jön. Szentlélekként. Jön, eláraszt és megtörténik minden, aminek meg kell történnie: a gondolkodásodban, az érzelmeidben, és ezeknél fogva az egész életedben. Új teremtés leszel. Tehetsz is érte, hogy így legyen. Vállald fel a benned meglévő vágyat és mondd ki hangosan: „Istenem, vágyom Rád, a jelenlétedben akarok élni. Teremts újjá engem Szentlelked által!” Kimondhatod akár most is.

 

 

Habléné Nagy Viktória