Mezőföldi Református Egyházmegye

"Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot." (Máté 3,15)

2013-12-30 23:36:43 / Polgár Tibor

A 2013. esztendő egy csodálatos páli igével kezdődött számomra: "Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk." (Róma 10,10). Az egész esztendőt valóban meghatározta ez az ige. Hit és bizonyságtétel. A kettő szorosan összekapcsolódik és az eredmény Isten jótéteményeinek meglátása, felfedezése, még ebben a pörgő, rohanó világban is. Az elmúlt esztendő végén egy kérdésre azt a választ találtam adni, hogy a 2013. év kihívása a hitoktatás lesz. S lám bebizonyosodott. A kötelező erkölcstant kiváltható hit- és erkölcstan megszervezése erőt és energiát igényelt és igényel. Jött az új és mi felvállaltuk, mert kaptunk hozzá erőt, bölcsességet és türelmet.

 

Kompromisszumok is jellemezték az elmúlt esztendőt. Küzdelmek, vívódások felelős vezetőkkel (iskola igazgatók, tankerület vezetők, polgármesterek, gyülekezetek), és önmagammal. Az esztendő végéhez közeledve pedig megszólít a fenti ige Máté evangéliumából. Rögvest adódik a kérdés: "mi illik hozzám/hozzánk?" Illet-e mindaz, amit az elmúlt esztendőben szóltam, cselekedtem? A Jézus Krisztusra rátalált ember számára ez nagyon fontos kérdés. Itt szól bele a karácsony is ebbe a gondolatba. Mert vannak emberek, akik az idei karácsonyon szembesültek talán először Isten végtelen szeretetével, és megszólal a lelkiismeret kérdése: "mi illik ezek után?". Keresztelő Jánosban is felmerül ez a kérdés, amikor megjelenik előtte az Úr Jézus és keresztelkedni kíván. János megpróbálja lebeszélni Jézust mondván: "Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj...". Az, aki azért küldetett, hogy útkészítő legyen elbizonytalanodik, mert látja a maga alkalmatlanságát. Számtalan kihívással kell szembenéznünk az életünk során, melyeket nagy magabiztossággal meg is oldunk, mert felkészültek vagyunk, vagy mert alkalmas a segítő hátország és nem szégyellünk segítséget kérni. A Jézussal való találkozás azonban olyan látást ad, melyben meglátjuk alkalmatlanságunkat, bűnnel terhelt életünket. Ezért joggal tehető fel a kérdés: "mi illik hozzám/hozzánk?". Illik-e a keresztyén emberhez a kompromisszum? Viselkedhetem-e úgy mint mások? Szólhatok-e úgy mint Krisztussal való találkozásom előtt? És még hosszasan lehetne sorolni a kérdéseket, hogy illik-e.

 

Olyan jó azonban látni és tudni, hogy Jézus elment Keresztelő Jánoshoz a Jordán folyó partjára azért hogy megkeresztelkedjék. Ez a keresztség mutatja, hogy valóban emberré lett. Itt felvállalta a megtérő bűnbánókat, felvállalta a színlelő farizeusokat és szadduceusokat, felvállalta Keresztelő Jánost. Nem csupán karácsonykor lett "Velünk az Isten", hanem ott a Jordán partján és életünk minden pillanatában, amikor találkozásunk van a mi Megváltónkkal.

 

"Engedj most" mondja az Úr Jézus Keresztelő Jánosnak. Nagyon nehéz megtenni, hogy engedjünk a magunk elképzeléseiből és szándékából, de tegyük meg. Amennyiben tudunk engedni Krisztusnak nem lesz kérdés, hogy illik-e, az amit szólunk, vagy cselekszünk. Legyünk mindnyájan útkészítői az előttünk lévő esztendőben is a mi Urunknak, hogy minél többen engedhessenek Neki a Vele való találkozás után.

 

 

Imre Bálint

esperes

 

 

Forrás: www.refdunantul.hu