Mezőföldi Református Egyházmegye

Így táborozott a bodajki ifjúság…

2013-07-20 14:45:36 / Polgár Tibor

Július elsejétől egy héten át Zamárdiban táboroztunk az ifivel és a hittanosokkal. Az ottani református gyülekezeti házban láttak bennünket vendégül. Néhányunk számára már ismerős volt a hely, hiszen 3 éve már táboroztunk ott. Idén szép számmal, húszan lehettünk együtt.

 

Szinte minden zökkenőmentesen zajlott, egyik segítőnk, Márti sajnálatos megbetegedése miatt haza kellett utaznia, kisfiával, Balázzsal. A további segítséget, türelmet Lacinak köszönhetjük, aki átvette Márti helyét és mindenben helytállt. A finom csirkepaprikásért pedig külön köszönet illeti.

 

Hétköznap az iskola konyhájára jártunk ebédelni. A reggelit, tízórait és vacsorát otthon, a kinti teraszon fogyasztottuk, az uzsonnát és a hétvégi ebédeket pedig a strandon. Egész héten finom ételekkel lettünk megáldva. Hála Istennek, szinte egész héten remek időnk volt, minden nap sokat tudtunk a Balatonban lubickolni. Kellemes volt a víz, néha nagy hullámokat dobált a partra. A vízbe nyúló stégekről pedig nagyokat ugrálhattunk. Két alkalommal is megviccelt minket az időjárás, nagy szelet kavarva és szürke gomolyfelhőket borítva az égre, de egyik esetben sem törte derékba a strandolást, és időbe haza tudtunk érni.

 

Az ifjúság életében meghatározó alkalmak voltak a délelőtti áhítatok, amikor az udvaron ültünk körbe és Jakab apostol levelét olvastuk a Bibliából, és beszélgettünk róla, hogy miként azonosulhatunk mi is a hétköznapokban az igével. Imaközösséget tartottunk, hálánkat fejeztük ki az Úrnak. Nem maradt el a közös éneklés és zenélés sem. Minden nap valami extra programban lehetett részünk.  Egyik este egy kerti moziba látogattunk, egy másik estén esti fürdőzés volt a jutalmunk. Siófokra is elvonatoztunk, ahol sétahajó várt minket a parton.

 

Nem okozott problémát a társaság korbeli szórtsága sem, többnyire békében együtt tudtunk működni. Mi ifisek sokat segítettünk a kisebb gyerekeknek mindenben, és segédkeztünk a felnőtt teendőkben egyaránt. Voltak fakultatív programok is, volt időnk lazítani, játszani, sokunk kedvence pedig a vizes lufizás volt, amely hűsítő programnak bizonyult a déli órákban. A felnőttek kétszer is eltekintettek az esti takarodótól, amikor korlátlan ideig fenn lehettünk, ezzel is lehetőséget kínálva barátkozásra, éneklésre, tábortüzezésre, kártyázásra.

 

Az utolsó nap már a készülődésről szólt, és a zenés Istentiszteletről, ahol Judit hirdetett igét, de a helyi vezető, egyben tiszteletes asszony is eljött, néhány kedves szóval köszöntött bennünket, mi pedig azért nyilvánítottunk köszönetet, hogy itt lehettünk, és megfelelő szállást biztosítottak számunkra. A tábort egy utolsó csobbanás zárta a Balatonon, és a búcsú előtt még egy csoportkép erejéig összeálltunk, megörökítve a Nagy Csapatot.

 

Végszóként az ifi nevében még egyszer köszönöm Judit lelkészasszonynak, férjének Lacinak, és Mártinak az alázatos munkát, türelmet hozzánk. Külön köszönet illeti a sofőröket, akik autóikkal elvittek s hoztak bennünket, valamint a támogató gyülekezetet. Természetesen Isten kegyelmére is szükség volt, hogy megvalósulhatott ez a tábor, és hitünkben megerősödve sok szép emlékkel térhettünk haza.

 

 

Gere Dániel