
(Csősz-Soponya családosok köre)
A csőszi-soponyai családosok köre hat autóval nekivágott a „három napos hétvégének". A kedvező komáromi REND-i emlékek után, nagy lendülettel indultunk az idei pápai rendezvényre.
Élve a lehetőséggel, útba ejtettük Győr városát, ahol egy kedves idegenvezető hölgy bemutatta nekünk a helyi látványosságokat. Szállásunk elfoglalása után igyekeztünk odaérni a REND nyitóprogramjaira. Hatalmas élmény volt Varnus Xavér és a Talamba ütőegyüttes koncertje, mely megalapozta a hétvégénk hangulatát.
tovább
(a láthatatlan színház)
Mi családostól érkeztünk a REND-re és csak a szombati napon tudtunk részt venni. Nagyon tetszett, hogy CSALÁDBARÁT volt a rendezvény, mert három különböző korú kisgyermekünk is talált magának játékot, barkácsolást, izgalmat (kisvonat, póni fogat, játszótér, sárkánykészítés, trambulin...)
Azt nagyon sajnáltam viszont, hogy egy bábelőadást sem tudtunk megnézni, mert vagy későn érkeztünk oda, nem találtuk meg időben a helyszínt, vagy olyan sokan voltak a gyereksátorban, hogy már nem fértünk be, de mindenért kárpótlás volt a sok néznivaló, a vicces boszi a sétálón, a finom kürtöskalács, az óriásfa megmászása.
A legnagyobb meglepetés azonban akkor ért, mikor megérkeztem a LÁTHATATLAN SZÍNHÁZBA. Persze nem olvastam el a tájékoztatót, bejelentettem az egész családot. Csak a helyszínen derült ki, hogy ez korhatáros műsor lesz, egyedül kell végigvándorolnom azt a pár percet, amit odabent a „színházban" tölthetek. Egyik meglepetés ért a másik után. Bekötötték a szemem, és így elvesztettem minden biztos kapaszkodót, amibe eddig kapaszkodhattam: a látásom. Elkezdtem süllyedni, térdre kényszerítettek gyengéden, de határozottan. Finom hangok suttogtak a fülembe Igéket, melyek megnyugtattak és megérintették a szívemet és új dimenzióba léptem. Már nem színházban jártam, hanem az Úr útját követtem: éreztem vállamra nehezedni Jézus köntösét, tenyerembe víz folyt, miközben Pilátusként mostam kezeim, és meleg vér fröccsent rám, ahogy belevertem Jézus testébe a szöget...
tovább
Az Őrségi Egyházmegye esperese, a Zalaegerszegi Egyházközség és lelkipásztora, valamint a Gyászoló Család, fájdalommal , de Isten akaratát elfogadva tudatja, hogy Dr. Dékány Endre volt középbogárdi, litéri, egyházasrádóci, végül zalaegerszegi lelkipásztor, életének 88. évében június hó 24- én a zalaegerszegi kórházban elhunyt.
Szentkirályszabadján történő temetéséről később történik intézkedés.
„Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön, örökké." (Dániel 12 : 3. )
„Mert közülünk senki sem él önmagának és senki sem hal önmagának, mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk." ( Róma 14 : 7 - 8 .)
Török Zoltán lelkipásztor Szakál Péter esperes
„Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé." Márk 6,31
Elkezdődött az első nyári hónap. Már maga a szó: nyár, általában kellemes érzéseket vált ki belőlünk. A nyár a várva várt pihenés alkalma. Diákok, és a munkától megfáradtak számára egyaránt a feltöltődés ideje. Júniusban már általános téma, hogy ki mikor megy szabadságra, mit csinál nyáron, hol és hogyan nyaral? Azt gondolom, érdemes az Ige fényében elgondolkodnunk azon, hogy mi értelme van a nyaralásnak, illetve, hogy hogyan lehet értelmesen nyaralni?
Amikor a kiküldött tanítványok visszaérkeztek a szolgálatból Jézus így szólt hozzájuk: „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé." Jöjjetek velem - mondja Jézus az apostoloknak, mert Krisztus követése nem ér véget a szolgálat, a tanulás, a munka befejeztével. Valaki egyszer azt mondta, hogy szívesen beiktatna néhány szabadnapot a keresztyénségébe. Vagyis néhány napra felfüggesztené a Krisztussal való kapcsolatát. Ma sok templomba járó ember, amikor szabadságra megy, szabadságolja a hitét is. Pedig akik Jézust Uruknak vallják, azoknak az egész életük, tehát a pihenésük is valamiféleképpen más, legalábbis más kellene hogy legyen, mint azoknak, akik nem fogadják el Jézus tanításait. A nyári vakáció a hívő ember számára nem jelentheti azt, hogy akkor olyasmi is szabad, ami máskor nem. A pihenés nem azért van, hogy meglazuljon, vagy megszakadjon az embernek Jézussal a kapcsolata. Éppen az ellenkezője ad értelmet a pihenésnek, ha közben a meglazult, vagy megszakadt kapcsolat a megváltó Krisztussal ismét helyre áll. Ha így történik, akkor a pihenés ideje, a felüdülés idejévé lesz, mert közben az Isten „erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi." (Ézs 40,29)
tovább
Hamarosan kezdetét veszi a Református Egyházi Napok Dunántúl 2010-es rendezvénye. A részletes programot itt tekintheti meg!
Nemcsak az egyházkerületnek, és nemcsak a reformátusságnak akar szólni az idén negyedik alkalommal, először Pápán megrendezendő Református Egyházi Napok - Dunántúl, rövidebben a Rend. A június 25-27-i eseményt felvezető budapesti sajtótájékoztatón Steinbach József püspök kiemelte a találkozások fontosságát, az egyház üzenetének aktualizálását.

A világ egyház nélkül ugyan megvan, de Krisztus nélkül nincs meg, hiszen megváltásra, megoldásra, örökkévaló értékekre, vigasztalásra és útmutatásra van szüksége. És Isten ennek feladatát az egyházra bízta, úgyhogy az egyház mindig az emberekért, a boldogságukért és az életük teljességéért van - fogalmazott a június 25-27. között Pápán megvalósuló Református Egyházi Napok - Dunántúl (REND) sajtótájékoztatóján Steinbach József püspök.
A Magyar Református Szeretetszolgálat az árvízi segítségnyújtás során a Protestáns Tábori Lelkészséggel együttműködve több településen osztott élelmiszert, ruhát és segített a rászorulóknak. Sajtos Szilárd főhadnagy, református tábori lelkész gondolatait adjuk most közre.
Uram, te szóltál, és „fölfakadt ezen a napon a nagy mélység minden forrása, és megnyíltak az ég csatornái". Borsodban tomboltak a vizek. Elvittek ezer meg ezer történetet, élményt, emléket. Sírtak a házak, a fák, az utak, nyögtek a bútorok, az éj leple alatt titokban rogytak össze az otthonok, s a szomszédban az emeleteken rekedt emberek rettegve zokogtak fel a kitörölhetetlen hangok súlya alatt. Ott jártam és kiáltottam, „segíts meg, Istenem, mert nyakamig érnek a vizek! Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom. Örvénylő vizekbe estem, elsodort az ár." Bele kellett néznem az ottaniak szemébe és látnom kellett a tekintetekben, hogy „már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre."
Akkor délelőtt Te telefont küldtél, s döntöttem, lázasan pakoltam, indultam, hittem, kértem és reménykedtem, hogy oda vezess Uram, ahova mennem kell, ahol „biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim." Kértelek, hogy „te erősíts engem!" Te adj erőt, hogy tudjam csinálni, emelni, rakni, vinni, odaadni, s újra és újra. És Te megáldottál, erőt adtál nap, mint nap küldted a Te áldásodat. Adtad Edelényben, Barcikán, Szendrőládon, Szendrőben, Meszesen, Felsőzsolcán, Bőcsre igyekezve, és a többi helyeken. Küldted traktorok pótkocsiján ülve, katonai teherautóban izgulva, markoló lapátjában állva, zuhogó esőben és rekkentő hőségben. Nap, mint nap bizonyítottad, hogy „elég neked az én kegyelmem", amikor azt hittük, már nincs remény, amikor azt hittük reggel, hogy nincs mit vinnünk, te délre már segély-hegyeket adtál, hogy vihessük, adhassuk, és csinálhassuk.
tovább
A Kálvin Kiadó és a Magyar Bibliatársulat
sok szeretettel vár minden érdeklődőt
A Református Egyházi Napok - Dunántúl rendezvényen
tartandó könyvárusítására
Helyszín: Pápa, Várkert (Református utca)
Időpont: 2010. június 25-27. 10-19 óráig
Kiadványainkat a helyszínen 20%-os engedménnyel vásárolhatják meg!
tovább
Régen, mikor még sok gyermek született, természetes volt, hogy minden évben van konfirmáció. Vallástétel volt az arról, hogy elsajátítottuk hitünk alapjait, és reménység volt arról, hogy majd meg is éljük valahogy, valamikor.
Ma már örülünk néhány gyermeknek is, és bizakodunk, hogy református gyermekeinkből majdan hitvalló felnőttek lesznek, akik nem fordítanak hátat hitüknek és az egyháznak.
Az idén sajnos nem volt ilyen konfirmációi fogadalomtétel nálunk, helyette viszont egy sokkal nagyobb dolog történt a gyülekezetben: felnőttek álltak az Úr asztala elé, hogy hitükről vallást tegyenek.
Külön boldogság volt számunkra az, hogy a 30-asok, 40-esek körének egyik fiatal, oszlopos tagja is bizonyságot tett. Miért volt akkora öröm ez nekünk? Mert sokszor hónapokig nem történik olyan, amire rácsodálkozhatunk: Isten munkálkodik! Pedig munkálkodik... Nem hisszük, hogy mi vetünk, Ő pedig az esőt és az áldást adja a magvetésre. És néha megtörténik a csoda: új élet születik egy emberben. Látjuk benne a hit csíráit, ahogy élete ügyes-bajos dolgait, családját az Úrra bízva megtanul hitből élni. Olyan jó volt beszélgetve készülni a konfirmációjára, hallgatni élménybeszámolóját, hogy és miben tapasztalta meg Isten kegyelmét, szeretetét élete során.
tovább
Borbély János Az égig érő templomtorony - Dunántúli templommesék című könyvének kivitelezése nemcsak szép és elegáns Ekhardt Júlia fotóival, de lélekemelő is!

A mesék mondanivalói, üzenetei, amiket a templomok ihlettek, tanítanak, felüdítik a lelket. Segítenek látni, emberségünkben, Krisztust hordozó lelkületben megújulni. Azzal az örömmel ajándékoztam többeknek, mint aki kincseiből adott. Az ajándékozottak mind visszajelezték ezt. Volt köztük 8 éves fiúcska, 50 éves, egészséges, beteg... Mondhatom, korosztály nélküli könyv ez, mint a tanmesék.
Akinek füle, lelke nyitott rá, örömmel veszi, olvassa.
Szeretettel ajánlom!
Végh Istvánné
a simontornyai óvoda ökumenikus csoportjának vezetője
A könyv kedvezményesen megvásárolható hamarosan a REND-en!
(Református Egyházi Napok Dunántúl, 2010. június 25-27. Pápa - Várkert)
tovább
Gyülekezetünkben évek óta hagyomány, hogy a hitoktatás végét egy vidám és játékos délutánnal zárjuk le. Az idén is június 6-ára vártuk a hittanosokat szüleikkel együtt a parókia udvarára. Csapatokra osztottuk a kicsiket és nagyokat összekeverve, majd kezdődött a nagy verseny. A falunktól pár kilométerre lévő Orondi tanya volt a végállomás. Útközben több állomáson is bizonyítani kellett a csapatoknak. Volt bibliai totó, diódobálás, elveszett játék keresés, mocsár járás, KRESZ totó és sok más
érdekesség. A tanyára érkezve pedig mindenki egyénileg próbálhatta ki, ha volt még kedve és energiája az agyagozást, darts dobálást lufira, csoki evést késsel-villával és sok egyéb mást is. Az Orondi tanya pedig lehetőséget adott, hogy sokféle állatot láthattak és simogathattak meg a gyermekek. A legnagyobb siker azonban a "majom ház" volt, ami
lényegében nem más, mint egy hatalmas juhakol egyik felében szalmát szórtak a földre és plusz szalma bálák, hinták és kötelek sokaságával felszerelve ugrálós játszóteret alakítottak ki. Estefelére pedig finom vacsorát készítettünk mindenki számára, amely pincepörkölt és lángos volt. Az esős időjárás és egy szülő csónakja még azt az élményt is hozzáadta a naphoz, hogy az ideiglenesen keletkezett kis tavacskán csónakázhattak is a
gyerekek a Vértes lábánál. Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek, akik eljöttek velünk és együtt tölthettük ezt a szép délutánt, és különösen azoknak, akik segítségünkre voltak a főzésben és a program lebonyolításában, és nem utolsó sorban a Vécsei családnak, akik szeretettel ajánlották fel tanyájukat.
Brunner Vilmos
lelkipásztor
tovább