
- Mi volt az elmúlt év legemlékezetesebb eseménye?
- Talán az ún. rétegkonferenciák, az újdonságuk miatt. Idén először találkoztak a dunántúli református polgármesterek, jogászok, s második alkalommal az orvosok. Ismét bebizonyosodott, hogy ma nagyon sok ember arra vár, hogy az egyház megszólítsa őket. És igenis, nagyon sokan reagálnak. Szerintem nem igaz az, hogy a mai ember közönyös, vagy ha igaz is, a közöny inkább csak lepel. A mai ember inkább csalódott és megfáradt, de közben mégis keresi a fogódzókat, a közösségeket, a tájékozódási pontokat, még szakmai körökben is. Folytatjuk és bővítjük ezeket a találkozókat pedagógusokkal, üzletemberekkel, s ki tudja, hol a sor vége...

- Mi volt az elmúlt év legemlékezetesebb eseménye?
- Számomra mindig is sokat jelentenek azok az istentiszteleti alkalmak, amelyeken megérzem és átélhetem az összetartozás, a közösség erejét. Ilyen alkalom volt október 31-én az Őrségi Református Egyházmegye gyülekezeteinek közös reformáció-ünnepi istentisztelete a gyönyörű szentgyörgyvölgyi templomban. A tele templom örömét, a gyermekkoromat idéző szárnyaló éneket, az úrvacsoravétel áhítatát azóta is őrzöm a szívemben. Végtelenül hálás vagyok Istennek, hogy ezen az ünnepi alkalmon részt vehettem.

![]()
CSAK AZ MARAD MEG, AMIT TOVÁBBADUNK!

2011 karácsonyán is többezer gyermeket ajándékoztunk meg támogatóink jóvoltálból Nyilas Misi pakkokkal. A Madarász utcai Gyermekkórházban Lilu, Wolf Kati és Puskás Peti adta át a beteg gyermekeknek szánt meglepetéseket. Az emlékezetes alkalomért és ajándékokért a Gyermekkor Alapítvány kuratóriumi elnöke fejezte ki hálás köszönetét. A következőkben ebből a levélből idézünk.
tovább
- Mi volt az elmúlt év legemlékezetesebb eseménye Főgondnok úr számára?
- Természetesen sok emlékezetre méltó esemény van mögöttünk a most lezárult év vonatkozásában, mégis úgy vélem, hogy Református Anyaszentegyházunk tekintetében a Kárpát-medencei Generális Konvent Temesváron tartott Közgyűlését tekinthetjük a 2011. esztendő legemlékezetesebb eseményének. Már korábban is volt közgyűlésünk jelenlegi határainkon túli területen, Révkomáromban, a temesvári találkozónk azonban - talán kicsit a bő két évtizeddel ezelőtt történek hatására is - más hangulatot árasztott. Szívet-lelket melengető érzés volt ismét együtt lennünk Kárpát-medencei református testvéreinkkel, örömteli eseményként élhettük meg újra a lelki összetartozás, a 2009 májusában Debrecenben ünnepélyesen kinyilvánított egység csodálatos érzését. Látványosan deklarálta ez a fórum a Kárpát-medence, sőt az egész teremtett világ reformátusságának egységét.


December 3. adventi vasárnapján nemcsak a délelőtti istentiszteletre, hanem délutánra is hívott bennünket a harangszó. A református templom nyitott ajtaja felekezettől függetlenül várta kis falunk minden érdeklődő lakóját. A székesfehérvári baptista gyülekezet ifjúsági csoportja adventi meglepetést tartogatott számunkra ezen a különleges délutánon.
A találkozóra egész héten várakozással készültem, s a koncertre igyekezve a templomból kiszűrődő hangokat meghallva még jobban szaporáztam lépteimet. A zenekart meglátva - ekkor még hangoltak, próbáltak a fellépők- azonnali jóleső érzés töltött el, s a legelső gondolatom az volt, bárcsak minél többen eljönnének erre a rendezvényre. A templom hátsó részébe, a konvektor mellé ültem, s minden ajtónyitásnál megörültem egy-egy újabb belépőnek.
tovább
- Az őszi rendkívüli zsinaton többször szóba került a lelkipásztori hitelesség kérdése. Hogyan látja lelkészi közösségünk helyzetét?
- Nem lehet tagadni, hogy nagyon nehéz helyzetben végzik szolgálatukat lelkipásztoraink. Olyan időket élünk, amikor a lelkészi hivatás is bizonyos értelemben válságban van. Vajon a lelkész tud-e ma Isten Igéjének hiteles hirdetője lenni? A számára fontos üzenetet át tudja-e úgy adni, hogy abban legyen vonzás, megszólító erő? Meg tudja-e hallgatni a másikat? El lehet-e neki mondani a problémákat? Másfelől, vajon az emberek keresik-e a gyülekezetben, az Isten házában életük kérdéseire a választ? Csak halványodó hagyományként tekintenek ránk, vagy pedig életformáló, megváltó erőként fogadják Isten szavát? Olyan kérdések ezek, melyeknek a fogyó gyülekezetekben való mindennapos megtapasztalása sokakban szül kétségbeesést, félelmet, adott esetben közönyösséget. Így hát ebben a helyzetben, most, amikor minden bizonytalan, létkérdés az összefogás, az egymásért való imádság, egymás segítése, egymás szeretete, ha ezt nem tudjuk megtenni, hanem széthúzást tapasztalunk, akkor az gyengít mindannyiunkat, és főként az általunk képviselt ügyet.
tovább
„De én az Urat várom, a szabadító Istenben reménykedem:
meg is fog hallgatni Istenem!"
Mikeás 7,7
A Mezőföldi Református Egyházmegye lelkipásztorainak, gondnokainak, presbitereinek, gyülekezeteinkben élő testvéreinknek és minden olvasónak
Urunk áldásában gazdag Új Esztendőt kívánunk!
tovább
Az elmúlt évekből ismerős lehet Olvasóink számára, az a "hagyomány", hogy az év vége - új év kezdete kapcsán vissza- illetve előretekintésre kérjük egyházkerületünk vezetőit. A sorozat első részében Steinbach József püspököt kérdeztük, aki a beszélgetés első felében a pásztoráció és a misszió mentén idézi fel az elmúlt évet.
- Már hagyománnyá vált december végi beszélgetésünkben tavaly több tervet is említett erre esztendőre. Így szinte napra pontosan egy esztendő múlva, hogy tekint vissza az akkor megfogalmazott elképzelésekre?
- A számomra meghatározóan fontos területek közül a pásztorációval szeretném kezdeni. 2009-2010 között a kerületben szolgáló lelkészeket látogattuk meg "nyakkendő nélkül" Köntös László főjegyzővel és Bellai Zoltán főtanácsossal együtt. Már ekkor megfogalmazódott bennünk, hogy szeretnénk az egyházkerület területén működő - nem csak kerületi fenntartású - intézményeket is hasonló módon végiglátogatni. 2011-ben erre is sort tudtunk keríteni, bár az egyéb feladatok nagyon szűkre szabták az idői kereteket, de Istennek hála sikerült minden intézménybe eljutnunk.
tovább
székesfehérvári női csendes napon elhangzott bizonyságtétel
Életemben ez az ige akkor vált élővé és hatóvá, amikor saját magamba ütköztem bele, hogy bennem nincs szeretet. Természetesen szeretni tudtam azt, aki számomra szeretni való volt, de feltétel nélkül, ahogy az ige mondja, nem. Legnagyobb gyermekem természetén keresztül leplezte le a szívemet az Úr. Fiatalon elfogadtam az Úr Jézus engesztelő áldozatát, azt, hogy az én bűneimért halt meg Jézus a kereszten, ami nagy örömmel töltött el. De rest szolga voltam, aki megtartotta ezt a kincset magának, nem tudtam megbocsátó, feltétel nélküli szeretettel szeretni, ahogy Jézus is szeret engem. Amikor Máté fiam belépett a dackorszakba kezelhetetlenné vált a számomra. Két akarat ütközött össze. Azután jött a férjem rossz lelki állapota, majd megszületett harmadik gyermekünk, aki hat héten keresztül végigkiabálta az éjszakákat. Testileg-lelkileg teljesen kimerültem és csődöt mondtam. Beláttam tovább önerőből élni nem tudok. Ekkor jött a felszabadító üzenet a számomra:”Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” Gal 2, 20.
tovább
2011. karácsonyán a Krisztus által az emberek közé jött erőnek a lelke ötvöződjék bennünk a szeretet és a józanság lelkével. Így adjunk hálát Istennek a mögöttünk hagyott évért, és így tekintsünk józan bizakodással a 2012. esztendőre. - írja karácsonyi áhítatában Ábrám Tibor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka.
„Mert nem a félelemnek lelkét adta nékünk az Isten, hanem az erőnek, a szeretetnek és a józanságnak lelkét." (2Tim 1:7)
Az ünnepekben érzékenyebbek vagyunk. Jobban rezonálunk a világ, tágabb és szűkebb környezetünk hatásaira. Nyitottabbak vagyunk felfogni annak jeleit. De milyen hatás is ér bennünket 2011. karácsonyán? Mit sugall a világ, a média, az utcán mellettünk elhaladó emberek arca? Gazdasági nehézséget és bizonytalanságot, egyre nehezedő életkörülményeket, függőséget a világ folyamataitól, egyszóval félelmet a jövőtől...
tovább