Szabolcs-Szatmár-Bereg megye több településén vasárnap kora délután, rövid idő alatt jelentős mennyiségű eső esett, melyet viharos erejű szél, valamint helyenként borsó és csésze nagyságú jég kísért. Személyi sérülés is történt, a két sérültet kórházba szállították, az anyagi kár jelentős. A Magyar Református Szeretetszolgálat a segélyszervezetek közül elsőként érkezett a térségbe.
A Református Szeretetszolgálat öt ácsa hétfő óta dolgozik Vaján, ahol vasárnap este tornádó rongálta meg a házakat. 60 ingatlan sérült meg jelentősen, négy ház tetejét szinte teljesen levitte a vihar.
Öt ács segít folyamatosan Vaján a háztetők helyreállításában, munkájukat nehezíti, hogy többször eleredt az eső. A tűzoltók első nap befóliázták a házak tetejét, így időben sikerült megóvni a házakat a további károktól. Szakembereink a hét végéig biztosan a térségben maradnak, Vaján nyújtanak segítséget. A Református Szeretetszolgálat a bajba jutottak megsegítésére gyűjtést indított. A 13600-as telefonszám 66-os kódjának hívásával 250 forinttal támogathatják a rászorulókat. Online adományozás is működik, ezt megtehetik ITT, vagy adományukat átutalhatják a Szeretetszolgálat számlaszámára 10702019-85008898-51100005 „Viharkár Vaján" megjegyzéssel.
Forrás: www.jobbadni.hu
tovább
Kedves Testvérünk, kedves ifisek!
A közösség akkor az igazi, ha TE is részese vagy! A Csillagpont a Magyarországi Református Egyház hivatalos ifjúsági rendezvénye. Minden páratlan évben több mint 4000 fiatal találkozik egy fesztivál keretében.
Idén Mezőtúron várunk július 23-27. között.
Regisztrálj kedvezményesen a meghosszabbított pacsirta jelentkezési időszakban május 17-ig a http://csp.reformatus.hu/regisztracio oldalon.
Dr. Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház nem lelkészi elnöke, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka a presbiteri tisztségről közérthető formában ír jelenlegi és leendő presbitereknek, azzal a céllal, hogy segítsen visszaállítani ennek a tisztségnek a méltóságát, a tekintélyét és a fontosságát.
Bízom abban, hogy ez a könyv eléri célját: rehabilitálja a presbiteri tisztséget, ugyanakkor elindít egy eszmélődést, amely a presbiteri tiszt még biblikusabb és gyakorlatibb újragondolásához vezethet egy igen megváltozott világban. A gyakorlatban ugyanis számos olyan kérdés előkerül, amelyről „nem illő" beszélni, de amely a lelkész és a presbitérium viszonyában, a lelkészi végzettségre vonatkozó „hivatalos szakértelem" elismertsége tekintetében, a paritás kérdése ügyében, az egyházvezetés, a végrehajtás problematikáját illetően egyre erőteljesebben felmerül. Miközben vitathatatlan és sok évszázada megtapasztalt az a tény, hogy a nem lelkészi tisztségviselőink hite, elhivatottsága, saját területük szakértelme nélkülözhetetlen az Isten országa építésében, ám hogyan tudnánk még jobban, Istennek tetszőbben, saját határainkat is tiszteletben tartva „együtt buzogni"? (Részlet Steinbach József, püspök ajánlásából)
Huszár Pál
A presbiteri tisztségről
ISBN 978 963 558 218 1; Fr/5; kartonált; 168 oldal
Megjelent a www.refdunantul.hu oldalon.
tovább
Az idén 450. születésnapját ünneplő hitvallás már a kezdetektől óriási népszerűségnek örvendett Magyarországon. Olyannyira, hogy amikor Mária Terézia mindent megtett, hogy kiiktassa a forgalomból, lelkészek és hívek cselhez és trükkhöz folyamodtak, hogy tovább terjesszék a könyvet.
A református egyház legfontosabb hitvallásának megszületése fölött III. Frigyes pfalzi választófejedelem bábáskodott, ő bízta meg Zacharias Ursinus és Caspar Olevianus református hittudósokat a mű megírásával. A történet hátteréül fontos tudni, hogy az 1555-ös augsburgi vallásbéke még nem tartalmazhatta és nem engedélyezhette a kálvini irány szerinti szabad vallásgyakorlatot Németországban. Ezért szükséges volt kiterjeszteni a vallásbékét a református reformáció követőire is, azért is, mert a vallásbékében nem szereplő egyházak tagjai úgynevezett „szabad madarak" (Vogelfrei), azaz védtelenek voltak. A kálvini irány híveinek törvényen kívüliségét III. Frigyes, mint felelős uralkodó nem nézhette el - olvasható Fekete Károly, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem professzorának idevágó tanulmányában.
tovább
Kérjük, személyi jövedelemadója egyszázalékával
támogassa Ön is a Magyarországi Református Egyház társadalmi szolgálatát!
tovább
...ami miatt a hitvalló keresztyénség fontosnak tartotta és tartja ma is e napnak ünneplését?
Egyre gyakrabban találkozhatunk olyan magukat keresztyénnek valló emberekkel, akik zavarba jönnek, ha megkérdezik tőlük, minek az ünnepe áldozócsütörtök. Az ősegyház ezt a napot úgy nevezte: ascensio Domini (az Úr felemeltetése), német nyelven: Himmelfahrt (mennybemenetel), angol nyelven: Holy Thursday (szent csütörtök), amely elnevezésekből valamelyest lehet következtetni arra, hogy mi is történt egykor azon a napon. A magyar „áldozócsütörtök" elnevezés viszont semmit nem árul el - éppúgy, mint például a húsvét - arról a hívő keresztyének számára olyan fontos és hiterősítő, biztató eseményről, ami egykor azon a napon történt, amikor Krisztus 40 nappal feltámadása után felemeltetett a mennybe. (Az áldozócsütörtök elnevezés a középkori magyar római katolikus egyházban terjedt el, mint a húsvét utáni szentáldozás utolsó napjának a neve.)
De hát mi is történt azon a napon, ami miatt a hitvalló keresztyénség fontosnak tartotta és tartja ma is e napnak ünneplését?
Először is, az a nap az ószövetségi próféciák beteljesülése volt.
Az Újszövetség szerint amikor a feltámadott Krisztus tanítványai szeme láttára felemeltetett a mennybe, ószövetségi prófécia teljesedett be: Zsolt. 68,19. Zsolt 110,1-2. Isten a megváltást tökéletesen befejező, megfeszített és feltámadott Krisztust felemelte a dicsőségbe. Minden úgy történt, ahogy azt Isten a Messiásról előre kijelentette prófétái által. Mert Isten nem improvizál, nem „ígérget", hanem itt a földön is mindennek az Ő megváltó terve szerint kell történnie. Ezért mi is még be nem teljesedett ígéreteinek beteljesülésére biztosan számíthatunk.
tovább
A női szerepekről és a szerepek egyeztetésének nehézségéről beszélgettünk Gállné Medveczky Borbála lelkipásztornővel a Dunántúli Református Nőszövetség márciusi konferenciáján. Mint kiderül, sok múlik a férfin is - aki tovább él, ha pelenkázik. A lényeg, hogy a házastársak és a család közös egysége megmaradjon, minden szerepválság, és minden társadalmi változás közepette is.
Hogyan tudjuk meghatározni magunkat nőként a társadalomban?
Korunkban ez egy nagyon komplex dolog. Nőként sokféle szerepben kell helyt állni: háziasszonyként, feleségként, édesanyaként, dolgozó nőként. Hogy ezeket össze tudjuk egyeztetni, és eközben ne meghasadt személyiségek legyünk, hanem teljes értékű, lelkileg egészséges személyiségek, ezen belül a többféle szerep a maga helyén meglegyen, és ezekben helyt tudjunk állni, ez a mi legnagyobb feladatunk. A hagyományos női, háziasszonyi szerep is nagyon fontos. Mi vagyunk azok, akik otthon a családról gondoskodunk, persze a mindennapok feladatait okosan meg kell szervezni. Ez a mi feladatunk. Ne vállaljunk mindent magunkra mártírként, csak azért, mert régen is a nőnek volt a feladata a mosás, vasalás, főzés, takarítás. Ne vállaljuk el, ha összeroppanunk bele. Hogy ne következzen be az, hogy nem tudok vonzó nőként a férjemnek társa lenni, mert magamra nem jut idő a sok házimunka mellett, a férfinek is, a gyereknek is kell adni házimunkát. Az a nő a feladata, hogy beossza, megszervezze a mindennapok teendőit, és így biztosítson egy meleg otthont, ahova jó hazatérni. Ha a nő is dolgozik, akkor mint dolgozó nő is helyt kell álljon, és a munkájában is ki kell tudni teljesednie. Amellett, hogy több műszakban dolgozik, mert van egyrészt az „otthoni műszak", de ha elmegy a munkahelyére, ott is a legtöbbet kell adnia magából. Még csak érintőlegesen beszéltem emellett arról, hogy igazi társa, segítőtársa legyen a férjének, megmaradjon vonzó nőnek, biztosítson saját maga számára olyan időt, amikor csak ő számít. Ezért mondom, hogy nem mártírnak kell lenni, feláldozni magunkat a család oltárán, hanem szükséges egy bizonyos megszentelt időt saját magunk részére fordítani. Hogyha ez az idő nemcsak testi rekreáció, hanem lelki feltöltekezés, akkor az megadja az alapot ahhoz, hogy ebben a sokféle szerepben helyt tudjunk állni. Mert ahhoz, hogy én jó édesanya legyek, és a gyermekeim nevelésében úgy részt tudjak venni, hogy megfelelő erkölcsi példát mutassak, megtanítsam őket imádkozni, mesét tudjak nekik este olvasni, s ehhez legyen mindig időm, energiám, ehhez az kell, hogy becsüljem önmagamat. Hogy legyek tisztában a saját értékeimmel és erősségeimmel. Az önbecsülés nagyon fontos. A mai világban még mindig próbálják elnyomni a nőket, bár a női egyenrangúságot hangsúlyozzák sok helyütt, de mégis látjuk, hogy a vezető szerepeket főként férfiak töltik be a munkahelyeken. Nem feltétlenül kell vezető szerepre törekednie a nőnek, alkalmazkodni is tudni kell, de mindenképpen tisztában kell lenni azzal, hogy Isten nekem milyen tálentumokat adott, milyen értékeim vannak, s ezeket hogyan tudom a legjobban kamatoztatni otthon, a családomban, a munkahelyen. Így összeegyeztetni mindent bizony nem könnyű dolog. Egy szilárd alapon kell állni. Ez a hitben élő nőnek maga az Úr Jézus Krisztus, aki őt megerősíti, akihez mindig fordulhat, ha úgy érzi, hogy összecsapnak feje fölött a hullámok.